40. fejezet

Barátnői, szinte rávettetek magukat a kocsira. Visongva ugráltak rajta körbe-körbe. Én is odaléptem hozzá, és végig húztam kezem a karosszérián. Lassan lemosolyodtam, és Ian-re néztem. Szemében láttam a büszkeséget. Odaléptem hozzá, és átöleltem. Ő viszonozta az ölelésem. Lehajolt hozzám, és lágyan megcsókolt. Barátnőim elnémultak, és (gondolom) ránk meredtek. Majd egy diszkrétnek szánt köhögéssel visszarántottak a valóságba. Kibontakoztunk egymás öleléséből, és elindultunk a kocsihoz. Ian kinyitotta az anyósülés ajtaját, majd az ülést előre döntötte, hogy barátnőim bepattanhassanak hátra. Majd visszaállította az ülést, és mutatta, hogy szálljak be. Lehuppantam az ülésre, majd becsukta az ajtóm. Ő átment a kocsi előtt, majd beült mellém. Berakta a slusszkulcsot, elfordította, és a motor felbőgött. Akár egy leopárd... olyan volt a hangja. Barátnőim elnevették magukat, ezért Ian még párszor felbőgette a motort. Majd szinte füstölgő kerekekkel indultunk el. Amikor AHHOZ a kereszteződéshez értünk, testem minden izma megfeszült. Ian ezt észrevette, és egyik kezét az enyémre tette, hogy ezzel nyugtasson meg. Egy kicsit nyugodtabbnak éreztem magam, és éreztem, hogy izmaim egy kicsit elernyednek. Hálásan néztem rá, ő pedig rám mosolygott. A lányok az egész jelenetből nem értettek (ismét) semmit, de nekem ez nagyon is fontos volt. Pár perc múlva már a házunk előtt álltunk. Ian gyorsan kiszállt az autóból, majd kinyitotta nekem a kocsiajtót, és kiengedte a lányokat is. Hátra ment a csomagtartóhoz, és elővette belőle a táskámat, és még valamit.... Értetlenül néztem a kis csomagra. Odalépett hozzám, de válasz helyett csak megrázta a fejét.  Egyelőre beletörődve a ház felé indultam. Bementem a kapun, majd a bejárati ajtón lévő számzárhoz léptem. Gyorsan bepötyögtem a 7 jegyű kódot, és az ajtó kinyílt.  Még a lányok se jártak eddig nálam, ezért ők is meglepődtek, mikor beléptek a házba.  Kívülről a házunk teljesen modernnek nézett ki. Európai stílusú, 2 emeletes háznak. Azonban belépve, mintha egy külön kis  Japánba érkeznénk. Papírajtók, alacsony asztalok, a földön párnák, bonsai-ok és miniatűr sakurák mindenütt. A falon japán kanjival írt ősi versek, bölcseletek, itt-ott egy selyem kép. Azonban ez a kép megszakad, amikor elérkezünk a dolgozószobákig, és a konyháig. A dolgozószobákban minden a lehető legkorszerűbb volt. A legújabb számítógépek, modern, fémes hatású bútorok, egyszerű, szögletes formák. A konyhát pont tavaly  újítottuk fel. Egy hatalmas konyhasziget, előtte 3 bárszék, mosogatógép, tűzhely, egy elrejtett hűtő, mikró, rizsfőző, kávé főző stb... Minden, ami egy háztartásbab kell. A lépcső felé vettük az irányt. A lányok kíváncsian lestek be a szobákba. A szüleim szobája nyugati stílusú volt. Mind színvilágilag, mind bútorilag, mind elrendezésileg. A következő szoba a 2 fürdő volt. Egyikben homályosított üvegű zuhanyzó (ami elég nagy 2 embernek), 2 kis "pipere" szekrény, mosdótál, egy hatalmas jakuzzi, és beépített spot lámpák voltak.  Mindez egy barna-szürke színvilágban. A másik fürdő ennek szöges ellentéte volt. Egy hatalmas, japán stílusú kád, egy szauna rész, valamint egy olyan is helyiség, mint ami a nyilvános fürdőkben szokott lenni. A lányok kíváncsian siettek a következő ajtóhoz, én viszont feszengve álltam meg előtte. Egyből rájöttek, hogy az az én szobám... Ettől még izgatottabbak lettel. Ian mellém lépett, összekulcsolta ujjainkat, majd megszorította a kezem. Én felnéztem rá, ő pedig rám mosolygott, és bólintott. Vettem egy mély levegőt, majd mindketten, együtt rátettük a kezünk a kilincsre, és kinyitottuk az ajtót...