A kedvesen nézett rám, és közben arcom fürkészte... Vettem egy mély levegőt, mielőtt belekezdtem monológomba...
- Igazából semmi fontos.... csak egy butaság...
- De neked nem.. különben nem jöttél volna ide - kis szünet után némán bólintottam.
- Ma Sensei átjött a szobámba, hogy beszéljen velem... A múltkori esett óta nem beszéltünk.... Amikor átjött a holnapi kiengedésemről kezdett beszélni... Aztán arról, hogy sajnálja, hogy nem lehet majd mellet, hogy megóvjon a pletykáktól... Erre azt mondtam neki, hogy mivel a pletykáknak nincs alapjuk, ezért nem lesz belőle gond.. De erre azt mondta, hogy szeret... És ekkor bejött az a lány.. a múltkori... Aki Sensei menyasszonya... Éppen meghallotta, hogy mit mondott Sensei, és elkezdett kiabálni, és nekem esett... Sensei pedig megütötte, és ő is kiabált vele... Ettől én annyira ledöbbentem... Rájöttem, ha egyszer én is felidegesítem, lehet, hogy velem is ez történik majd... Tudom, hogy azt mondaná, hogy engem sose lenne képes bántani de akkor is... Nem lehet egy olyan férfival, aki megüt egy lányt...
Egy kis csend következett... Ian nem mondott semmit... Egy hosszú percig némaság vett kerül minket...
- Értem... Had mondjak valamit... Teljesen igazad van... Én ismerem, hogy milyen is valójában, maikor elveszti a fejét... Nem lehet neked könnyű látni, ezt az oldalát... Ráadásnak nem is először...
Némán bólintottam, és magamban hálát adtam azért, mert mellettem volt valaki, aki teljesen megért... Kinyújtotta felém egyik kezét, majd magához húzott... Fejemet mellkasához szorította... Átölelt, és szorosan tartott... Hallottam szíve dobogást... Megnyugtató volt.. Közelebb húzódtam hozzá, és én is átöleltem... Örültem... ő megértette azokat az érzéseimet, amiket még én sem értek igazán... Annyira jó volt, hogy van nekem... Úgy éreztem muszáj elmondanom neki... Vagy legalább kifejeznem valahogy....
- Ian.. - kezdtem én kis halkan - annyira köszönök neked mindent...
- Ugyan mit? - kérdezte azzal az immár jól ismert huncutsággal hangjában.
- Mindent.... azt, hogy vagy...
Elmosolyodott, arcomat két kezébe fogta, mélyen szemembe nézett.. Láttam mire készül... Az utolsó pillanatban elfordítottam az arcom, és ajkai arcom helyett a számhoz értek...