Egy pillanatra álljunk csak meg... Azt mondta herceg?? Tehát ő tudja, hogy ki valójában Sensei. De mégis ki lehet ez az orvos?? Lehet, hogy annak a Philipnek valamilyen rokona? Hiszen mind a ketten angolok... És valljuk be, Okinaván nem sok az angol... Nem tudtam, hogy mit is tehetnék, ezért úgy döntöttem, úgy teszek, mintha semmit se tudnék, és nem érteném miről is beszél...
- Elnézést, de nem tudom ezt hogy érti....
- Amori-san... Előttem nem kell megjátszania magát. Tudom, hogy ismeri az igazságot Ifjabb Kaito Ikkei Fujimoto-Genji-ről.
Elképedtem, Tehát valóban ismeri őt. De akkor is... Valami furcsa volt benne... Mennyi arra az esély, hogy egszer csak jön egy angol doktor, aki ismeri Sensei titkát, és felbukkan itt??? Az egészben nem volt semmi... hogy is mondjam.. életszerű...
- Honnan ismeri őt? - kérdeztem, remélve, hogy néhány dologra így fény derülhet.
- Mondjuk úgy, hogy 10 éves kora óta ismerem, és figyelem őt.. A nagymamája bérelt... nem is, inkább kért fel erre. Bennem megbízhatsz - ismét egy mosolyt küldött felém.
Miért mosolyog rám folyton minden pasi? Először Sensei és most a doktor is.... Talán nevetnek rajtam, vagy mi???
- Sajnálom, hogy ez mondom, de nem mondok magának semmit, amíg ő maga meg nem erősíti, hogy valóban ismeri önt.
- Semmi gond, megértem. Jobb is, hogy óvatos vagy - egy percnyi szünetet tartott, majd megfogta a kezem, és így szólt - Nos, akkor induljunk. Beszéljünk azzal a semmirekellővel...
Felültem az ágyon, s lassan lekászálódtam. Éreztem, hogy a pizsama felsőm fel csúszott, így kivillant a derekam. Hallottam, ahogy a doktornak elakad a lélegzete... Megfordultam, s gyorsan lehúztam a felsőm. A doktor mereven bámult maga elé, majd közelebb lépett hozzám.
- Az mi volt a derekadon? Egy... anyajegy??
- Ó, az... Igen egy anyajegy... Furcsa alakja van, ugye? - kérdeztem nevetve.
- Valóban... Kik is a szüleid?
- Katsuhiko és Keiko Amori... Miért?
- Oh, semmi... Nem fontos... Menjünk.
Átkarolta a derekam, így támogatva. Sensei ajtaja előtt még mindig ott állt a két őr... Amikor megláttak, kissé elmosolyodtak, de utána tekintetük a doktorra siklott.
- Hogy van kishölgy? - kérdezte az egyik - Ismét látogatóba jött?
- Igen - mosolyogtam rájuk.
- Sajnálom, de az úr nem mehet magával, mivel nincs rajta a listán...
A doktor odalépett az őrökhöz, s valamit súgott az egyiknek, mire újra átlapozta a listát... Az egyik oldalnál elkerekedett a szeme, majd, mint egy uralkodónak meghajolt, és beengedett minket....