Mit keres itt már megint ez a lány? Láttam, ahogy Sensei arca eltorzul.. Nem tudtam, hogy vajon a meglepetéstől vagy a dühtől... A lány felváltva nézett rám, és Sensei-re... Se ő, se mi nem szólaltunk meg... Legalábbis egy darabig... Egyszer csak Sensei hangját hallottam meg...
- Hiro? Te mit keresel itt?
MI??????????? HIRO????? Tehát ő az új osztálytársunk? Na remek... Egy újabb ellenség... Mintha nem lenne eddig is elég...
- Ugyan már.... hogy kérdezhetsz ilyet, kedvesem? - nézett mézes-mázosan Sensei-re.
Szinte megfagytam.. Sensei nem tett semmit.. Vagyis tett, de nem azt, amire számítottam... Egyszerűen pofon vágta... Nem akartam hinni a szememnek... A lány értetlenül, könnybe lábadt szemmel nézett rá...
- Miért? - kérdezte halkan.
- Megmondtam már neked ezerszer, hogy engem felejts el. Miért nem vagy képes felfogni? NEM SZERETLEK! Érted? Sose szerettelek, és nem is foglak... Nem érdeklenek se a te szüleid, se az enyémek... Az én életemről nem ők fognak dönteni! - dühöngött....
Úgy éreztem, hogy már láttam őt ilyennek, de először nem jutott eszembe, hogy mikor is... De utána rájöttem... Amiikor megszökött tegnap az őrei elől, csakhogy láthasson... Amikor bevallotta, hogy kémkedik utánam...
- Mégis miért nem? Annyi mindent megtettem érted... De te mégse szeretsz?
- Nem... sose foglak szeretni, mivel már évek óta egy lányért dobog a szívem. Érte - mutatott felém.
A lány, khmm... Hiro arra nézett, amerre Sensei mutatott, és tekintetünk találkozott. Szemében láttam a csalódást, a bánatot, a szerelmet és... dühöt... Most már fix, hogy ellenség.... Ekkor nem várt reakció következett...
- Hogy ő? De hát még csak nem is csinos... Nem is gazdag.. Mit akarsz te egy ilyen lánytól? - förmedt rám.
- ezt most hagyd abba? Milyen jogon beszélsz így? Csak azért, mert az apád gazdag? Az nem a TE pénzed, hanem az APÁDÉ! Ezt jól jegyezd meg! Neked sincs SEMMID! Világos? És most azonnal tűnj el innen. Nem akarlak többet itt látni, se a közelünkben...
-NEM - üvöltötte - Én sose adom fel! Majd meglátod! Nem tudsz tőlem ilyen könnyen megszabadulni - azzal kirohant a szobából...
Ismét csend ereszkedett ránk... Próbáltam feldolgozni az előbb történteket.. Tudom, hogy ennek most részben.. sőt nagyon is örülnöm kéne... de nem tudok... Valamiért haragszom rá... és nem is kicsit...
- Sajnálom, hogy ezt végig kellett nézned... - fordult felém.
- Azt elhiszem. Most pedig te is menj el - mondtam komoran.
- Miért? Még mindig haragszol valami miatt?
- Csak menj el - szóltam oda ismét.
- Ahogy akarod - majd kiment.
Nem... Most nem vagyok képes beszélni vele, vagy csak ránézni... ezek után nem... Találnom kell egy helyet, ahova elrejtőzhetek előle... De mégis hova? ... Ian! Ő biztos segít nekem.... Ha Róla van szó, csakis Ő segíthet... Ezt eldöntöttem... Este ismét meglátogatom Ian-t...