Frora-chan :)

Egy másik angyali lány, aki mellettem van :$ Igazából őt a bátyja révén ismertem meg, de nagyon örülök neki. Mindig vidám, és mindenkit feldob, de néha neki is van néhány nehéz pillanata, de akkor ott vagyok, illetve vagyunk neki :) Ő is szereti az animéket és a mangákat, de az ő igazi szerelme a yaoi XĐ Imádja, és szinte sehogy se lehet őt leszoktatni róla (valójában ide nem kéne a "szinte", inkább a "lehetetlen") De hát így szeretjük :) Mindig  ő az aki készen áll minden hülyeségre, amibe minket is magával rángat, de ebből mindig nagyon jó bulik lesznek :) Mint ahogy előző barátnőmnél is említettem, őt is Imádom <3

Misa-chan :)

Egyik legrégibb barátnőm, akivel igazából még áltsuliban találkoztam. Közös klubba jártunk, és ott találkoztunk. Barátságunk nem indult túl jól, igazság szerint, de utána minden rendbe jött. Sokszor segítettünk egymásnak, de legfőképp ő segített nekem (amiért örök időkre hálás vagyok neki >.< ) Sok közös van bennünk, főleg hogy imádjuk az animéket, és a mangákat :3 Ééééééés, hát hirtelen nem jut sok más róla eszembe, csak még annyi, hogy nagyon imádom!!! <3

Magamról :$

Én valójában nem vagyok valami nagy szám. Szinte beleolvadok a környezetembe. Az én 158 cm-mel én vagyok a legalacsonyabb az egész iskolában... Mondjuk igazából ez sosem zavart. Vannak barátaim, akik elég közel állnak hozzám, és mindent megbeszélhetek velük, de sajnos egyik sem az én osztályomba, és még csak nem is az én évfolyamomra jár. Misa-chan egy évvel fiatalabb, Frora-chan pedig kettővel. Igazi jó barátnők, és együtt néha olyanok vagyunk, mint a 3 testőr :) Szünetekben mind együtt vagyunk, azonban még ők sem tudják, hogy megkedveltem a Senseit... Az osztályomból is volt pár lány, akikkel jóban voltam, bár ők inkább azért barátkoztak velem, mert gyermekkori barátomnak mondhattam a testvériskolánk legdögösebb pasiját, Amaya-t. Lényegében mindenki csak ezért közeledett felém. Amaya minden nap megvárt a suli bejáratnál, és együtt mentünk haza. Nem csak gyerekkori barátok voltunk, hanem gyerekkorunk óta szomszédok is. Ezért minden nap együtt jöttünk, illetve mentünk. Sok lány szeretett volna helyemben lenni, azonban nekem ő volt az egyetlen biztos pont az életemben, ezért nem akartam őt elengedni. A szüleim a tengeren túl dolgoztak, ahogy Amaya szülei is... Ezért szinte mindig együtt voltunk. Hol nálam, hol nála készítettük el közösen a vacsoránkat, és volt amikor együtt aludtunk (megjegyzem csak azért, mert én félek a villámlástól, ő pedig ilyenkor nem akar egyedül hagyni). A suliban egyébként jó tanuló voltam, mindig 90 pont feletti volt minden dolgozatom. Szerettem volna tanársegéd lenni, hogy egy kicsit lefoglaljam magam iskola után, és ne foglaljam le folyton Amaya-t, de a tanárok azt mondták, hogy inkább foglalkozzak tovább a tanulmányaimmal, mert még sokra vihetem... Ezt utáltam legjobban a tanárokban, hogy ők akarták megszabni nekem, hogy mit csináljak, de nem tudtam ellen mit tenni. Az osztályban az ablak mellett ültem, a 6. padban. Én mondom, az volt a legjobb hely :) Onnan mindig pont láttam a Sensei-t, és a barátnőimet is, amikor éppen testnevelés órájuk volt, és előfordult már, hogy így, az ablakon "kihadonászva" kommunikáltunk. Mondhatni nyugodt, és békés életet éltem, amikor találkoztam a Sensei-el...

Sensei :3

Sensei nem olyan rég, körülbelül 2 hónapja jött az iskolánkba. Mindenki örömmel fogadta, mivel ő volt az egyetlen fiatal férfi tanár a mi lányiskolánkban. Rögtön népszerű lett kissé kócos félhosszú szőkés-barna haja, és a méregzöld szemei miatt. Minden lánynak ő volt a megtestesült vágy, akit nem lehetett elérni. Sensei mindenkihez nagyon kedves volt, az órákon, a szünetekben, de még iskola után is időt szentelt a diákjaira. Én amint megpillantottam, beleszerettem... Nem szóltam senkinek, bár jól tudtam, senki se lepődne meg rajta, hisz szinte az egész suli így érez, és nem csak a diákok, hanem szinte minden tanárnő is. Én mégis úgy éreztem jobb, ha senkinek se szólok róla. Az óráján sajnos egy kicsit messze ültem tőle, de még abból a távolságból is iszonyat jól nézett ki. Minden szünetben ő volt a téma, és ezt ő is nagyon jól tudta.  Sok pletyka keringett róla, és szinte mindegyikben volt valami híresség, aki állítólag a Sensei barátnője volt, ám előbb-utóbb mindről kiderült, hogy csak süket szóbeszéd. Sensei nem szívesen beszélt magáról, se a családjáról, se a magánéletéről, se a hobbijairól. Szinte semmit se tudtunk róla, de ez csak még inkább vonzóvá tette őt. Az iskolában mindig egy sötétbarna sportcipő, kopott sötétkék farmer, és vagy rózsaszínes, vagy világoskék ing volt rajta. Az ingén a felső kép gombot mindig kigombolta, s így láthattuk a nyakában lógó ezüstláncot, s rajta azt a különleges medált. Senki se tudta mit is ábrázol. vagy mi a jelentése, de ez is egy volt az ő "titkai" közül :)