Nem akartam elhinni, hogy mit tettem... Éreztem, hogy ő is meglepődik... Először el akart húzódni, de nem engedtem... Én is megfogtam arcát, és még közelebb húztam magamhoz... Tudtam, hogy nem helyes, amit teszek.. De annyira jó volt... Végre elengedte magát, és visszacsókolt... Uhh... mennyire jól csókol... Úgy érzetem, mintha egy örökkévalóságig tartott volna... De éreztem, hogy a levegőm fogytán van... Kelletlenül, de elhúzódtam tőle.. Mindketten levegő után kapkodva néztünk egymás szemébe. Szeme csillogott, arcán pír égett... Haja kissé kócosan keretezte arcát, és pár tincs szeme elé hullt. Némi zavar, és rengeteg vágy tükröződött a szemében... Egy hirtelen mozdulattal a falhoz lökte magát, egyik kezével eltakarta az arcát, és lehajtotta a fejét...
- Mi-miért tetted? - kérdezte dadogva...
- Nem tudom... Úgy érzetem.... így... ezt kell tennem.... Sajnálom, igazad van. nem kellett volna... - gyorsan felálltam, és az ajtó felé indultam.
Ő ismét elkapta a karom... Mint egy szegény árva, úgy nézett rám...
- Ne menj - szólt halkan...
Zavartan bólintottam, és visszaültem az ágyra...
- Nem így értettem... csak.... csak megleptél ennyi... - mondta zavartan...
- Még magamat is megleptem vele- vallottam be halkan.
- Nem hittem volna, hogy ilyent teszel... de... de annyira örülök - s ismét átölelt..
Ölelésében nem volt se harag, se kétség.... Csak szeretett... Átöleltem vállát, és arcom vállába fúrtam... Pár perc múlva éreztem, hogy dőlni kezdünk.... Óvatosan ledőltünk az ágyra. A lámpát egyik kezével lekapcsoltam, majd betakarta mindkettőnket... Megfordultam, és hátammal hozzábújtam mellkasához... Egyik karjával átölelt, másik a feje alatt pihent... Szorosan magához húzott, és nem engedett el... Biztonságban éreztem magam.. mintha--- mintha hazaértem volna... Megtaláltam a helyem... Nem gondoltam se a holnapra, se a múltra, se a jövőre... Semmi más nem járt az eszemben, csak az, hogy megtaláltam azt, ki mindenkinél jobban ismer... Megtaláltam a társam, és többé sose engedem el... Nem számítanak se a szüleim, se a barátaim... Most csak mi ketten léteztünk... Egymás ölelésében, szinte eggyé váltunk... Egymás karjaiban talált ránk az álom.. ismét...