- Na jó, Amori-san. Ideje indulnunk. Az én kis kuzinomnak is pihenésre van szüksége, és neked is...
Azzal odalépett hozzám, lekapott az ágyról, és karjába vett. Nyikkani se volt időm, csak értetlenül néztem Sensei-re, utána meg a dokira.
- Hé, te csirkefogó, teszed le azonna... - azonban a hirtelen mozgástól egyik sebe felnyílt, és fájdalmas morgásba végződött mondanivalója.
Aggódva fordultam felé, de a doktor erősített fogásán.
- Ne mocorogj annyit, vagy a végén még leejtelek. Azt pedig te sem akarod, ugye? - majd rám villantott, egy angyali mosolyt.
Én megszeppenve bólintottam. Amikor kiléptünk a szobából, láttam a két őr csodálkozó arckifejezését, majd amikor pár lépéssel eltávolodtunk tőle, hallottam kaján nevetésük. Na remek, egyre jobb lesz, ez a nap... morogtam magamban... A folyosón minket figyelt mindenki... A nővérektől kezdve, az orvosokon át, egészen a betegekig és látogatójukig. Miközben így végigvonultunk a folyosón, elkaptam egy-egy megjegyzést... "Milyen szerencsés ez a lány..", "Azta, milyen jó képű ez a férfi? Orvos?" , "Vajon ki lehet ez a lány, Úgy hordozza, mint egy hercegnőt...". Jesszusom mibe keveredtem én... Nem elég, hogy az iskolában mindenki azt pletykálta, hogy együtt vagyok Sensei-el, a kórházban meg most azt fogják híresztelni, hogy a doktorral, vagyok együtt... Ekkora szerencsém is csak nekem lehet... Amikor megérkeztünk a szobámba, ő óvatosan lerakott az ágyamra, betakart, megigazgatta a párnám, és egy almával a kezében ismét az ágyamra telepedett.
- Na akkor most beszélgessünk egy kicsit - és elkezdte hámozni az almát - Most, hogy megbizonyosodtál róla, hogy az vagyok, akinek mondom magam, hajlandó vagy beavatni a részletekbe?
-Igen.. sajnálom, hogy nem hittem önnek, de nem akarom, hogy Sensei miattam kerüljön bajba...
- Értem én, ne aggódj. Ja és hagyd ezt a formális megszólítást... hívj nyugodtan Ian-nek :)
- Rendben... Ian... Akkor, mire vagy kíváncsi?
- Először is, hogy kerültél az ő kocsijába kora reggel?
- Nos.. - kezdtem zavartan.. - az igazság az, hogy nála töltöttem az éjszakát... De ne értsd félre... Csak annyi történt, hogy segítséget kért tőlem a másnapi órájához, és sokáig elhúzódott, ezért ott maradtam éjszakára... kb 10 szoba volt köztünk... és semmi...
- Nem kell nekem magyarázkodnod - szakított félbe - Tudom, hogy milyen ember ő... De mondd csak. honnan ismeritek egymást?
- Nos igazából ő a tanárom... aznap találkoztam vele először.. vagyis ezt hittem...
- Csak hitted? Ezt, hogy érted?
- Nos... később kiderült, hogy ő nem más, mint a gyerekkori barátom... és ugye a többire is rájöttem...
- Értem... Bizonyára sokkolt, amikor megtudtad, hogy ő egy herceg...
- Nos igen.. tényleg elég meglepő volt, de igazából...
Azonban ekkor betoppant egy gyönyörű nő. Körbekémlelt,é s megakadt a szeme a doktoron.
- Ian! Mi ez az egész? Miért nem engednek be hozzá? - zokogta.
- Nyugodjon meg Hiro-sama... vegyen egy mély levegőt, és nyugodjon meg...
- Nem nyugszom meg... Mégis mi folyik itt? Miért nem engednek be Kaito-hoz? Miért nem engednek be hozzá? A menyasszonyát??