El se hiszem, hogy életben van... Akkor ha Amaya ideér. még van esélyünk, hogy Ikuto túléli! Visszarohantam hozzá, fejét térdeimre fektettem. A szeme nyitva volt, de nehezen vett levegőt.
- Ikuto! Ne aggódj! Már úton van a segítség! - zokogtam.
- A-aka-ne... - súgta fuldokló hangon.
- Ne beszélj. Tartalékolnod kell az energiád!
Láttam, hogy mennyire szenved... majd megszakadt érte a szívem... Tudtam, hogy nagyon sietnünk kell...
- Valamit el kell.... mondanom... - szólt halkan, hörögve.
- Ne. Most nem fontos. Túl kell élned!
- De ezt tudnod kell!
Hajthatatlan volt... arra jutottam, jobb ha hagyom, hadd mondja el. Bólintottam és vártam. Ő a szemembe nézett.
- Szeretlek...
Ezt nem hiszem el... ő... ő szeret engem? Újabb, kövér könnycseppel gördültek végig arcomon. Lehajoltam hozzá és egy lágy csókot leheltem ajkaira. Viszonozta csókom, majd behunyta a szemét... Megráztam, de nem nem ébredt fel. Nem nyitotta ki a szemét... Sírva ordítottam nevét, de nem érkezett válasz. Ezután annyira gyorsan történt minden... szinte nem is tudtam, hogy mi történik körülöttem. Mintha csak egy bámészkodó lettem volna... Amaya megérkezett, de nem velem foglalkozott, hanem Ikuto-val. Tudtam, hogy ez így is van rendjén, mégis olyan volt, mintha észre se vett volna... Aztán csak kiáltott nekem egyet, hogy szálljak be a kocsiba. Csak amikor már beszálltam, akkor vettem észre, hogy ismét Ikuto kocsijában ülök az anyósülésen... nem akartam ebben a kocsiban lenni... de nem volt most itt az ideje hisztizni! Ikuto élete forog most kockán! Ikuto a hátsó ülésen feküdt. Nem mozdult... feszülten figyeltem és megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy habár csak szaggatottan és rendszertelen időközönként, de mellkasa emelkedik és süllyed. Még élt... de haldoklott! Le se vettem róla a tekintetem. Iszonyú lassan teltek a percek, mégis viszonylag gyorsan értünk el egy kórházig. Nehéz lenne elmagyarázni... a félelem összezavarta az időérzékem. Igazából szerintem azt se tudtam hol vagyok, míg fel nem tűntek a fehér köpenyes orvosok és nővérek. Mindenki körülöttünk sürgött-forgott. Kérdezgettek tőlem, de én nem értettem mit mondtak... Hallottam, hogy beszélnek, de hogy mit, azt nem tudtam....