126. fejezet

Úgy éreztem muszáj egy kicsit leszabadulnom. Már nem csak a palota árasztott magából nyomasztó légkört, hanem a régi otthonom is. Át kellett gondolnom, hogy mis is fontos nekem igazából. Hiába kötelességem a trónra lépni, ha a szívem mást diktál. Észre se vettem, hová tartok, csak amikor a pincérnő odalépett hozzám. A régi kávézóban voltam. Gyorsan rendeltem egy fehér-csokis kávét és próbáltam összeszedni a gondolataimat.  A váltáskámból elővettem egy kis jegyzettömböt és felírogattam azokat a dolgokat és érveket, amik eszembe jutottak.  Egy kisebb lista keletkezett, mire a pincérnő kihozta a rendelésem. Felírtam mindent, ami csak az eszembe jutott. Két oszlopra osztva a lapot: Királynő || Régi élet. Az első oszlopba olyan szavak kerültek, mint kötelesség, becsület, hagyomány, valódi család, Ikuto. A másik oszlopba pedig olyanok, mint a szeretet, szerelem, Sensei, Amaya, a régi családom, barátok, iskola, szabadság. Ahogy végigtekintettem a lapot arra jutottam, hogy ezzel csak még jobban nehezítettem a saját helyzetem. Ha eddig nem voltam totál összezavarodva, akkor most sikerült összezavarnom saját magam… Egyszer csak egy nő lépett be a kávézóba, körül nézett majd elindult felém. Először azt hittem, hogy valamiféle híresség lehet, mivel annyira kecsesen mozgott és sugárzott belőle a magabiztosság. Magas volt, nagyon magas, de ugyan akkor hihetetlenül vékony is. Egy nagy fkete napszemüveget viselt, ami szinte a fél arcát kitakarta. Amikor odaért hozzám levette, majd leült velem szemben.

-          Végre találkozhatunk, Akane – mosolygot rám.

-          ÖÖÖÖ… de… mégis… ki… - kezdtem össze-vissza dadogva, mire ő felkacagott.

-          Mondhatom kedves nővérkém van, még meg se említett engem neked? Na mindegy, mit is várhatnánk egy királynőtől? Én a nagynénéd vagyok, Maiko.

-          A nagynéném? – bukott ki belőlem csodálkozva.

-          Igen és a keresztanyád is, ha már itt tartunk – kacsintott rám játékosan.

Arcomat kezeimbe temettem. Ez már sok volt nekem. Mit titkolna még vajon előlem? Nincs véletlenül valahol még pár testvérem, vagy hasonló?

125. fejezet

Nem tudom mi történt velem... csak arra emlékszem, hogy elüldöztem Sensei-t, majd befeküdtem Ikuto ágyába. Most pedig a saját, pontosabban a régi ágyamban fekszem.A szobámban teljes rend uralkodott, tehát Kasumi már elment... Kimásztam az ágyból és lementem a földszintre. Valamiféle zajt hallottam a konyha irányából, ezért lassan odalopództam. Résnyire nyitottam az ajtót és belestem rajta. Amaya állt a tűzhely előtt az én rózsaszín kötényemben. Szélesebbre nyitottam az ajtót és jobban szemügyre vettem az elém táruló látványt. Akárhogy is próbáltam, nem tudtam visszatartani kitörő nevetésem. Ő kérdőn fordult felém, egyik kezén a rózsaszín sütőkesztyűvel, másik kezében pedig egy szedőkanállal.

 - Felébredtél? - kérdezte mosolyogva, majd végignézett magán és nevetve nézett rám - Furcsa látvány, igaz?

 - Eléggé - nevettem - A rózsaszín igazán nem a te színed!

Letette azokat, amik a kezében voltak, majd elzárta a gázt és odasétált hozzám.

 - Már minden rendben? - kérdezte immár komoly hangon.

 - Igen. Köszönöm, hogy elhoztál - mosolyogtam rá.

 - Nincs mit. Örülök, hogy végre újra itthon vagy. Idejét se tudom már, hogy mikor töltöttünk együtt egy kis időt, vagy hogy mikor mentünk utoljára együtt iskolába - sorolta szomorúan.

- Igaz, sajnálom - öleltem át őt - Mostanában eléggé megváltozott az életem, és nem tudtam ellene tenni semmit. Azt kívánom, bárcsak visszatérhetnék azokhoz az időkhöz, amikor a legnagyobb bajom az volt, hogy dolgozatokat kell írnom - nevettem keserűen. 

 - Akkor csak gyere vissza... Gyere vissza hozzám! - ölelt át szorosan.

Nem tudtam mit mondhatnék neki. Egy részem mindennél jobban vágyott vissza ide, de a másik részem azt súgta, vissza kell mennem a valódi családomhoz, megtalálni Ikuto-t és elfoglalni a helyem a trónon...