Vajon ki lehet ez a doktor?? Miért hajolt meg előtte az az őr?? De mindegy is. Majd később kiderítem, A szoba most nem aranyszínben, hanem bordós-narancsban úszott. Az ablakokat valaki már bezárta, de a függönyöket elhúzták az ablak elől. Kitekintve rajtuk látni lehetett a városi központjában lévő parkot, az iskolát, a kis családi házakat... A parkban hatalmas sakurák álltak, s naplemente színétől még rószaszínebbnek tűntek, mint valójában... Az iskola hatalmas, elegáns épülete magabiztosan állt, és erőt sugárzott... A kis családi házak kertjeiből gyermek nevetést és kutya ugatást hozott magával a szél... Minden olyan békés volt... megnyugtató.. Sensei is az balkon nézett ki, és csak akkor fordult feléjük, amikor Akane megszólalt.
- Sensei... egy doktor van itt velem.. azt mondja, ismeri önt....
Sensei lassan fordult felénk, és szinte megfagyott, amikor megpillantotta a doktort...
- Ian.. te meg mégis mit keresel itt? - hangja ismét olyan volt, mint azelőtt, aminek nagyon örültem.
- Szervusz. Hogy s mint? Már meg ne haragudj, de elég vacakul festesz...
- Na persze... pont ez vártam tőled... Még mindig engem figyelsz meg?
- Hát persze.. hiszen ismered a nagymamát...
- Oké, akkor most azonnal engedd el Akanét.... - eddig észre se vettem, hogy a keze ismét a derekamra fonódott...
- Ugyan már.. hiszen én vagyok orvosa... Már láttam őt teljesen meztele....
- Ian, elég lesz. Fog be. Komolyan mondom, amint jobban leszek ellátom a bajod...
Éreztem, hogy arcomba vér szökik.. Tehát a doktor látott engem.. biztos, amikor eszméletlen voltam... De én azt hittem, hogy egy ápolónő öltöztetett át.. Tehát mégsem így volt... Áááá, mennyire ciki...
- Akane, gyere ide.. - szólt nekem Sensei, és kezét felém nyújtotta.
Lassan oda bicegtem hozzá, és leültem az ágya szélére. Ő magához húzott, és egy csókot nyomott a homlokomra...
- Ian, soha nem merj többet hozzáérni, világos? Attól még, hogy az unokatestvérem vagy, nem bocsátok meg neked...
Basszus, tehát az unokatestvére... Jobban megnéztem, de egyáltalán nem hasonlítottak egymásra.... Valamire viszont felfigyeltem.. A kettejük között szikrázó levegőre, aminek én álltam a középpontjában...