Nem akartam hinni a fülemnek.. Menyasszony? Ez komoly? Észre se vettem, hogy a testem magától mozog, csak amikor csupaszt talpam a hideg padlóhoz ért... Nem tudtam parancsolni a testemnek, egyszerűen csak elindultam a nem rég érkező lány felé... kezem kinyújtottam felé, bár én magam se tudtam, miért is... A lány értetlenül nézett rám, a doki szeméből pedig sajnálatot olvastam ki.. tudta, hogy nekem szól, de nem értettem... Amikor odaértem hozzájuk, a lány kezét nyújtotta, és bemutatkozott.
- Üdvözlöm, a nevem Hiro Atshushi... Sajnálom, hogy csak így betörtem az ön szobájába....
Atshushi.. remek, még egy gazdag...
- Igazából, csak egy férfit keresk... Kaito...ööö... Fujimoto-t... - folytatta a lány - Igazából én vagyok a menyasszonya....
Ez már sok volt... éreztem, hogy lában elgyengül, szédülni kezdek... újra megtörtént.. minden elsötétült.... Egy erős kart éreztem a derekamon... Nem tudtam mi történik velem, olyan volt, mintha álmodtam volna... Érzetem, hogy lábam elemelkedik a földtől... álmomban (mert ez az állapot teljesen olyan volt, mintha álmodnék) egy mezőn repültem épp keresztül... Repültem a szél szárnyán, majd megpihentem egy puha felhőn... Onnan letekintettem, és egy párt láttam az egyik fa alatt beszélgetni... Olyan ismerősek voltak, de nem tudtam honnan... Közelebb repültem hozzájuk, de a felhő takarásában maradtam... Kíváncsi voltam miről beszélgetnek... Ahogy közelebb értem, láttam, hogy az egyik fa mögött egy lány bújt el... ő is kihallgatta őket... ő is ismerős volt...
- Ian, mégis mi folyik itt? Mi történt ezzel a lánnyal? - kezdte a párocska lány tagja.
- Igazából miért jött ide? Ön is nagyon jól tudjam, hogy Kaito nem akarja önt látni - förmedt rá a férfi.
- Még, hogy nem akar látni? A menyasszonyát? Mégis, hogy képzeled ezt?
- Megmondta már nem egyszer önnek, hogy az akit feleségül kíván venni, az nem ön. Megmondta, hogy ő nem fogja követni a családja utasításait. Akkor mégis miért zaklatja még mindig? És egyébként is, honnan tudta meg, hogy itt van?
- Egy nyomkövetőt helyeztünk el a kocsijában.... és amikor lekövettük, az egy roncstelepre vezetett... Ott megkérdezte az egyik emberem, hogy mi lett a kocsi tulajdonosával, ő pedig ide küldött minket...
- Akkor most jobb lesz, ha elmegy... Senkit sem engednek be hozzá... Egyedül egy ember látogathatja, a privát orvosain kívül, az pedig nem ön!
- Akkor mégis ki? Lány?
- Igen lány. Méghozzá az a lány, akit el akar venni, és ez ellen ön nem tehet semmit. És most kérem távozzon... nem ez a legalkamassabb helye arra, hogy ilyenekről beszélgessünk...
- Miért? Mi a legalkalmasabb hely akkor? És mit jelent ze? Csak az a lány látogathatja, akit feleségül akar venni? Én vagyok az a lány, akit feleségül FOG venni... érted?
Láttam, hogy férfi még közelebb megy a lányhoz, megfogja az állát, és kissé felemeli, hogy mélyen a szemébe tudjon nézni. A lány állta a tekintetté, és nem mozdult.. De a fa mögötti kislány szinte reszketett...
- Na ide figyeljen.. eddig türelmes voltam magával, de ennek vége.. most azonnal távozzon, vagy a biztonságiakkal dobatom ki, kisasszony... - az utolsó szót olyan maró gúnnyal mondta, mintha szavaival akarná megsebezni a törékeny lányt..
- Addig nem megyek el, amíg nem láttam őt...
Ekkor valami mocorgás támadt, és a párocska abba az irányba fordult... Az eddig rejtőzködő lány volt az... A fiú arcán egy kedves mosoly jelent meg, ami átváltozott grimasszá, amikor "párja" felé fordult... Kezével a meghökkent lány felé bökött... először nem hallottam mit mondott... hirtelen nagyon világos lett.. becsuktam s szemem...mindenhol fehéret láttam.. lassan újra kinyitottam a szeme... egy kórházszoba.. hát visszatértem a valóságba.. de ekkor ismét meghallottam a fiú hangját..
- Ő az a lány, aki bemehet hozzá, és akit el fog venni...
A hang irányába fordultam... Ugyan az volt a szituáció, mint az álmomban.... Már tudtam mint voltak olyan ismerősek a szereplők... A kis párocska az az új lány volt, és a doki... a rejtőzködő pedig én....