Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Igazából arra számítottam, hogy majd jól leordítja a fejem, vagy tart egy fejmosást, de nem ez történt. Ő csak nevetett... Nem tudtam most mit mondjak vagy tegyek. Lesütöttem a fejem, és vártam tetteim következményeit. Amikor Sensei abbahagyta a nevetést, kissé előrehajolt, könyökét az asztalra tette, ujjait összekulcsolta és fejét rájuk tette. Arcára ismét visszatért az a kifejezés, amit akkor láttam, mikor először találkoztunk. Láttam rajta, hogy nem haragszik, de akkor sem tudtam a szemébe nézni.
- Értem. Nyugodj meg, nem haragszom rád. Csak kicsit megleptél... Nem gondoltam volna, hogy ennyire....
- Hogy ennyire aljas, és rosszakaró vagyok? - szakítottam félbe.
- Hogy ennyire zavar az a viselkedésed, amit én annyira elragadónak találok - javított ki.
Nem hittem a saját fülemnek. Sensei azt mondta, hogy elragadó vagyok... El sem hiszem... Éreztem, hogy ismét rákszínre vált az arcom.
- Hát akkor most együnk - és elragadó mosolyt küldött felém.
Csendben folytattuk az evést, olykor-olykor lopva egymásra tekingetve. A vacsora befejeztével, Sensei azt mondta, menjek fel a szobámba, amíg ő elmosogat. Hiába erősködtem, hogy majd én segítek, nem használt. Felmentem, és úgy döntöttem, ismét átöltözök. Biztos voltam benne, hogyha alaposan szétnézek találok valami olyan ruhát is, ami kevésbé elegáns. Felkutattam az egész lakosztályom, de nem találtam semmit. Úgy döntöttem, lemegyek, és megkérdezem Sensei-t. Most amikor végig mentem a folyosón, feltűnt, hogy a folyosó egész hosszában képek lógtak szorosan egymás mellett. Idősödő férfiak, arcukon bátor és vakmerő kifejezéssel. Minden férfi előtt, egy széken egy elegáns hölgy ült. Bizonyára családi képek. Ámuldozva néztem az életnagyságú festmények sokaságát. Most már biztos volt, hogy Sensei családja nagyon gazdag. Ugyanis egy egyszerű család nem csináltatna magáról festményt, főleg nem életnagyságút, és nem ki tudja hány szász évre visszamenőleg. Amikor elért a lépcsőhöz, ott nem várta festmény. Egy hely kimaradt. Csak (mint a többi alatt) a névtábla volt ott. [Ifjabb Kaito Ikkei Fujimoto-Genji] Egy pillanat... Genji??? Úgy mint a hercegi család, Genji? Úgy mint a ki tudja hányadik generációs milliárdos család, akié fél Japán? Ez nem lehet igaz... Sensei akkor nem csak gazdag, de igazából herceg is....