Az ébresztőórám csörgésére ébredtem. Álmosan nyúltam ki a takaró alól, hogy leállítsam az órámat. Ránéztem, fél 7 volt rajta. Felültem, és álmosan nyújtózkodtam egyet, majd félrerúgtam a takaróm, és belebújtattam lábam az Amaya-tól kapott prémes nyuszis papucsba. Felkaptam a köntösöm, és lementem a földszintre a konyhába, hogy megcsináljam a bentokat. Anyuék még mindig valahol Californiában dolgoztak, szóval megint egyedül voltam itthon. Kinyitottam a hűtőt, és amit találtam benne, abból gyorsan megcsináltam az ebédet Amaya-nak és magamnak. Ránéztem az órára, amiikor végeztem. 7 óra. Felmentem, lezuhanyoztam, felvettem az egyenruhám, meg igazítottam a hajam, majd lementem reggelizni, közben bekapcsoltam a TV-t, megnéztem a híreket, és az időjárást. Amikor megpillantottam a TV-ben Yamada Akiko-t, adtam egy kis hangot a TV-re, és figyeltem.
- Ma kisebb zápor is várható délután, ezért nem árt, ha visznek magukkal egy esernyőt. Köszönöm figyelmüket, a sporthírekkel következik...
Kikapcsoltam a Tv-t, majd ismét az órámra pillantottam. Negyed 9 volt. Itt az ideje indulni. Gyorsan felvettem a cipőm, felkaptam két esernyőt, és amikor kiléptem az ajtón, Amaya már ott várt rám. Amikor megpillantott, egy hatalmas mosolyt küldött felém.
- Jó reggelt. Na milyen volt ez estéd?
- Jó reggelt. egész elviselhető volt. Bár lehet, hogy nem kellett volna megnéznünk azt a horror filmet..
erre ő csak felnevetett, én pedig kissé lesütöttem a fejem, mivel este alig tudtam elaludni az után a film után, ő viszont majd kicsattan az energiától (szokás szerint), tehát, megint úgy aludt, mint a bunda.
- Tessék, itt a mai ebéd - és a kezébe nyomtam az egyik bentot - Ja és egy esernyő. Azt mondták, ma számítani lehet délután esőre - kissé értetlenül nézett rám, de aztán ismét egy hatalmas mosolyt küldött felém.
- Köszi, te mindig mindenre gondolsz. De most már induljunk - bólintottam, s beszélgetve a tegnapi filmről, elindultunk az iskolába.
15 perc múlva, már a sulim kapujában voltunk, ahol mindenki felénk fordult. Amaya felfigyelt a "veszélyre", azért gyorsan elköszönt, majd sietett tovább az ő sulijába. A lányok csalódottan sóhajtottak fel, szinte egyszerre, amikor rájöttek, hogy már elkéstek. Elindultam be a suliba, maikor hirtelen valami trappolás féle hangot hallottam a hátam mögül. Sajnos túl lassú voltam, és Frora-chan egyensen rám ugrott.
- Jóóóó reggelt - köszönt egy hatalmas mosoly kíséretében, ami esküszöm olyan volt, mintha tényleg a füléig érne.
- Frora-chan. már megmondtam neked ezerszer, hogy ne csináld ezt. Egyszer biztosan le fogunk esni egy ilyen miatt - mondtam egy kis dorgálással a hangomban.
- Gome, Akane - mondta, de még közben is huncutul mosolygott rám.
- Ti már megint korán reggel itt bohóckodtok? - érkezett meg a banda harmadik tagja is.
- Misa-chan! Jó reggelt - szaladtam hozzá, és Frora is követett, majd Misa nyakába ugrott.
Misa köztudottan nem bírta, ha valaki hirtelen meglepi, és ebbe Frora reggeli és egész napi ostromai is beletartoztak. Miközben figyeltem a kis jelenetet, ahogy Misa próbálja levakarni magáról Frora-t, kitört belőlem a nevetés. Mind a ketten felém fordultak, majd ők is nevetni kezdtek. Így indultunk neki mi hárman az új tanév első napjának...