- Onee-san, kész vagy?
Basszus, ez Kumiko.... Én meg itt állok egy szál törcsiben, miközben Ikuto ölel... Valamit gyorsan ki kell találnunk...
- Most mi legyen? - súgtam.
- Először is válaszolj neki... - bólintottam.
- Igen, máris megyek! - kiáltottam.
- Rendben, itt kint megvárlak akkor.
- N... - válaszolni akartam, de Ikuto befogta a számat.
Amikor ránéztem, csak megrázta a fejét. Lefejtettem kezét a számról, és elléptem tőle. Visszamentem oda, ahol a ruháimat hagytam, de hűlt helyük volt... Hátam mögött távolodó, majd közeledő lépteket hallottam... Hátrapillantottam.. Ikuto kezében egy ruhával tért vissza...
- Íme a ruhája, hercegnő - súgta hangtalan.
Megigézve néztem a ruhát. Meseszép volt... Színét nem tudnám pontosan meghatározni.. Egy mennyei szín... Közelebb léptem, és a ruha vállfájáért nyúltam... Csak amikor már kezemben tartottam, csak akkor láttam meg a rajta fityegő kis csomagot... Belekukkantottam, és arcom színe vörösre váltott... Fe-fehérnemű... és mellette egy könyvecske.. a naplóm... Ránéztem, ő pedig megértette mit akartam..
- Nem néztem meg mi az, ne aggódj - súgta - De most menj, és öltözz fel, gyorsan.
Bólintottam, és besiettem egy kis fülkébe. Magamra kaptam a ruhát, majd az odakészített szandált... Kilépve Ikuto kutató pillantásával találtam szembe magam..
- Gyönyörű vagy - súgta elismerően.
Én megszeppenve bólintottam csak, és szorosan markoltam a naplóm..
- Onee-san, kész vagy már? - hallatszott ismét Kumiko hangja.
- Igen, már jövök - kiáltottam vissza.
Elindultam az ajtó felé, de Ikuto előtt megtorpantam.... A naplómra néztem, majd gyors átgondolás után döntöttem.
- Kérlek vigyáz nekem erre, csak rád bízhato,m- nyomtam a kezébe.
- Megtisztel vele, hercegnőm- hajolt meg.
Rámosolyogtam, majd kiléptem az ajtón. Kumiko odakint várt. Hihetetlenül aranyosan nézett ki. Amikor meglátott rám mosolygott, megölelt, majd belém karolt. Én viszonoztam mosolyát, majd karöltve indultunk reggelizni...