A kilincs lassan lenyomódott, és egy halk kattanás jelezte, hogy az ajtó kinyílt... Ekkor Ikuto felpattant, megragadta a karom, és a falhoz szorított... Nem valami jó búvóhely, meg fognak látni, gondoltam... De amikor rájöttem, hogy mit is tervez valójában, addigra késő volt... Egy hirtelen mozdulattal száját számra tapasztotta... Nem tudtam ellenkezni, az ajtó kinyílt, és fény szökött be a szobába...
- Ki van ott? - hallatszott egy ideges női hang.
Ikuto elhúzódott tőlem, megfogta a fejem, és vállára hajtotta. Ő egy sóhaj közepette az ajtóban álló felé fordult...
- Ne már, miért kellett megzavarni minket?
- Ne itt enyelegj a barátnőddel! Azonnal menjetek vissza mind a ketten a szálláshelyetekre!
- Ahogy akarod - mondta beleegyező hangon, majd visszafordult felém.
Egy sóhaj hallatszott, majd ajtócsukódás, azt követően pedig távolodó léptek.. A megkönnyebbüléstől, ami végigsöpört rajtam, lecsúsztam hátam a falnak vetve. Tehetetlenül rogytam a földre. Nem tudtam, hogy most örüljek, vagy dühös legyek... Szerencsénkre megmenekültünk, de... Ikuto.. engem.. ő... meg... megcsókolt... Teljesen lefagytam, tekintetem üvegessé vált.. Egy kéz nyúlt felém... Lassan visszatért az öntudatom... Látásom is kitisztult... Ikuto nyújtotta felém a kezét... Egy percnyi habozás után keze után nyúltam, ő pedig felsegített... Még mindig a falnak támaszkodva rá meredtem. Szemében valami elemi erővel söpört végig.. Hogy mi? Én sem tudom... De éreztem, hogy magához vonz... Lassan közelebb léptünk egymáshoz... Kezével végigsimított hajamon... Arcunk egyre közeledett a másikéhoz... Egy zaj csapta meg a fülem... A telefonom... Valaki hív... Kelletlenül elővettem a telefonom, és a kijelzőre meredtem..
- Szent ég... teljesen megfeledkeztem róla! - sikítottam fel...