Jesszusom... mégis hogy jött rá? Hát persze... el is felejtettem, hogy Izuru szervezete mindig is elég gyenge volt, ezért általában míg a többiek játszottak, mi beszélgettünk... ezért ő sokkal több mindent tud rólam, mint a többiek... Vele mindent megosztottam régen...
- Igen, ő az - válaszoltam őszintén.
- Akkor tényleg elég bonyolult most a helyzet... Attól a fiútól, Kaiji-tól hallottam, hogy most a dokival jársz... Kedves embernek nézz ki - mosolygott rám.
- Igen, nagyon kedves... Csak elég féltékeny típus.... Emlékszel Amaya-ra?
- Egy gyerekkori barátod.
- Pontosan. Amikor találkoztak a házamban, szinte egymásnak estek... Alig tudtam leállítani őket...
- De ugye nem sérült meg senki....
- Nem. Ne aggódj. De Ian... a doktor ma is jelenetet rendezett, amikor meglátta, hogy Kaiji-val együtt jövünk ki a házból...
- Nem csodálom... Hidd el, bármelyik férfi így reagálna, ha meglátná, hogy a szerelme egy másik férfival lép ki az otthonából..
Elgondolkodtam... Lehet, hogy igaza volt...
- Lehet.... de nem akarom, hogy mindig jelenetet rendezzen, ha találkozok egy régi ismerősömmel, vagy barátommal, aki mellesleg fiú...
- Figyelj, ezzel együtt kell élned... Ez a szerelem ára... Ha igazán szereted őt, akkor a hibáival együtt kell szeretned.
El se hiszem, hogy pont tőle kapok ilyen tanácsokat... Sose hallottam még őt egyetlen lányról se beszélni... Mégis most úgy tűnik, hogy többet tud a szerelemről, mint bárki más. Hálás voltam neki... de nem tudtam, hogy köszönjem meg neki. Egy spontán ötlettől vezérelve közelebb húzódtam hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára...