Miután így együtt bevonultunk az iskolába, sajnos szét kellett válnunk... a fiúk mentek az ő szárnyukba, Ian a gyengélkedőre, mi pedig az osztályainkba... Amikor beértem, mindenki hozzám sietett...
- Amori-san, te mégis honnan ismered az új fiúkat?
- Igazából alsó-középiskolában egy iskolába jártunk... és mind a rajszakkör tagjai voltunk...
- Hogy te milyen szerencsés vagy... És az a fiú, akivel együtt jöttél?
- Nos, ő mondhatni a testvérem... Kiskorunkban fogadtuk meg egymásnak, hogy mindig egymás mellett leszünk akár a testvérek... - meséltem nekik kissé zavarban.
- Mázlista vagy... Olyan jól néznek ki a fiú barátaid... - mondta az egyik lány...
- Ja, itt van neked Sensei, az új doktor, és az egész fiú részleg... Mi a titkod? - erre a kérdésre, mindenki visszatartott levegővel várták a válaszom...
- Igazából nincs ebben semmi titok... Csak azért ismerem őket, mert mindig egyedül voltam, és azért megsajnáltak... De később Sensei és Kaiji is elhagyott... de most visszatértek...
- És a doki? - kérdezte egy félénk hang...
- Őt csak most ismertem meg a kórházban... előtte sose láttam...
- Ahhoz képest gyorsan haladtok - mondta egy gúnyos hang.
- Miben is? - szólalt meg egy ismerős hang.
Mindenki a hang irányába fordult... Senki se hallotta a csengőt, ezért nem is számítottunk rá, hogy a tanár már bent van... A lányok csoportja széjjelebb húzódott, és csak ekkor jöttem rá, miért is volt olyan ismerős a hangja...
- Sensei...
De hát mit keres őt itt? Még nem lett volna szabad elhagyni a kórházat... Az igazgatónő szerint még egy hónapig nem kellett volna bejönnie... Ő rám meredt, és elindult felém...
- Nos, Akane... Mesélj csak nekem is... kivel és miben is haladtok olyan gyorsan? - ért oda hozzám.
A lányok gyorsan a helyükre siettek, és pedig értetlenül meredtem fel rá... Nem tudtam megszólalni, de az egyik osztálytársaim kisegítettek....
- Akane, most az új doktorral jár, aki nem rég jött át hozzánk..
- Minden reggel együtt jönnek, és mennek...
- Ráadásul tegnap a doki bejelentette, hogy csak Amori miatt jött ide..
Sensei figyelmesen hallgatta őket, majd láttam, hogy tekintete elborul... Ajaj, ennek nem lesz jó vége... Rám meredt, majd megfogta a karom, és magához húzott. Ajkait ajkaimra erőltette, és olyan erősen csókolt meg, hogy azt hittem meghalok... Hogy tehette ezt? Az egész osztály előtt... Ellöktem magamtól amilyen erősen csak tudtam, majd pofon vágtam...
- Tehát erről van szó... Őt választottad helyettem - mennydörögte.
- Már hiszel nekem? - lépett be egy lány az ajtón - Mondtam, hogy már nem szeret, tehát jobb ha elfelejted.
Mindenki a belépő lányra figyelt.
- Hiro-sama... -súgtam alig hallhatóan.
- Mit keres itt - esett neki Sensei.
- Megmondtam, hogy nem adom fel egykönnyen... És főleg nem veszítek egy olyan lánnyal szemben, mint ő - mutatott rám.
Az osztályban néma csend lett. Mindenki a mi kis jelentünket figyelte. Istenem, bárcsak jönne valaki, és kivinne innen.. Könyörgöm jöjjön már valaki, aki megment... Léptek hangzottak a folyosóról... Könyörgöm akárki is vagy, segíts nekem...