2 hét telt el... Már mindekit ismerek a családomból... Az összes unokatestvérem, a valódi szüleim, a húgom... és persze a palotában dolgokat is... Az elmúlt idő alatt összebarátkoztunk Hikari-val... Ja és kibékítettem őt és a lányokat is... Itt az idő, hogy találkozzak a valósi szüleimmel... Kopogtak... Hikari lépett be a lányokkal karöltve...
- Hello, Akane. Örülök, hogy végre kinegednek - mosolygott rám Misa.
- És mivel tudjuk, hogy rögtön a szüleidhez szeretnél menni, hoztunk neked egy kis ajándékot - mondta Frora.
Hikari félszegen lépett előre, kezében egy dobozzal... A dobozon japán kanjik voltak, és egy rózsaszín szallaggal volt árkötve... Elém lépett, és lerakta mellém az ágyra...
- Úgy gondoltuk, illő ruhában kell a szüleidhez menned.. ezért hoztuk ezt neked... Reméljük tetszeni fog...
Kioldottam a masnit a dobozon, és amikor megláttam a benne heverő ruhát, szóhoz sem hutottam.... Egysezrűen mese szép volt... Egy tört fehér-rózsaszín yukata... Mesébe illő... Felnéztem a lányokra, és csak akkor vettem észre, hogy rajtuk is hasonló yukata volt... Hikari, mint mindig, most is rosszlánynak nézett ki... Mostanra biztos voltam benne, hogy ez a személyiségéből fakad... De igazából nagyon kedves... Frora-n egy fekete-rószaszín, Misa-n pedig egy fekete-fehér... Mind a négyünk ruhája jóval rövidebb volt, mint a szokásos yukata... Ami bevallom, megem kissé zavart is... Kivettem a dobozból, bementem a fürdőbe, és gyorsan felvettem... Mintha rám öntötték volna... Tökéletesen állt... Kimentem, és amikor a lányok megláttak, mind elmosolyodtak... Odajöttek hozzám, majd négyen egyeütt belenéztünk a tükörbe. Csodálatosan néztünk ki... Felkaptam a cuccomat, és indultunk is a szüleimhez... A lányok azt mondták, ők is velem, akarnak jönni.... Amint kiléptünk a kórtermemeből, minden szempár ránk szegeződött.... Az iagzat megvallva, minden bizonnyal úgy nézhettük mintm, akik divatbemutatón vannak... De nem érdekltek... Most csak az érdekelt, hogy mennyire izgulok... a 2 hét alatt, amióta mindenről tudok, egyszer sem gondoltam bele, milyen is lesz találkozni a szüleimmel... akik nem mellesleg az uralkodók... Így belegondolva a dolgokba, még jobban zavart a ruhám hosszúsága... Barátnőim, mintha megérezték volna kételyeim, felém fordultak...
- Nem kell aggódnod... A szüleid nem valami maradiak...
- És ne félj, nagyon kedvesek...
- És már várnak rád...
- Igazatok lehet... De akkor is izgulok... - mind nevetni kezdtünk...
Amikor kiértünk a kórházból, egy feket lim,uzin várt minket... A lányok előre mentek, a sofőr kinyitotta nekik az ajtót, ők pedig gyorsan beszálltak... Nem akartam elhinni, hogy mi most komoylan limuzinnal megyünk... Végig néztem az autón... A motorháztető elülső két oldalán a királyi zászló lógott... Dehát ezt a szüleim küldték értünk... Vettem egy mély levegőt, majd bezsálltam én is a lányok mellé... Belülről még tágasabbnak nézett ki... már ha ez lehetséges... Volt benne minden... beépített hangszórók, Tv, minibár és minden ami kell (vagy nem kell) egy limuzinba... A lányok a minibárból elővettek 3 odakészített üdítőt, és az egyiket a kezembe nyomták.. Valamiért nagyon jól esett a hideg ital... Szinte egy húzásra meg is ittam... A lányok fesztelenül csevegtek egymással, én pedig görcsösen szorongtam velük szemben... Megálltunk... Jesszusom, máris ideértünk... Kicsit lehúztam az balkaot, és megpillantottam egy hatalmas, leginkább palotához vagy nem is tudom mihez hasonlatos épületet.... Körülbelül akkor a volt, mint az iskola + az én házam... ( és valljuk be, se az iskola, se a mi házunk nem mondható aprónak...) Kiszálltunk, és cselédek, és komornyikok tömkelege fogadott minket, előttünk hajlongva...