Sok mindent tudtam meg a családomról... és mindössze pár óra alatt... Rájöttem, hogy a húgommal szó szerint testvér lelkek vagyunk... Teljesen ugyan azok érdekelnek minden, és í sítulusunk is nagyban megegyezik... A bezsélgetés végeztével mind átkísértek engem egy szobába... Szeim eltakraták.. azt mondták, van számomra egy meglepetésük... Amikor ismét kinyitottam a szemem egy meseszép látvány tárult elém... Egy pompás szoba.. Egy hercegnő szobája... Mindenhol sakura minta... Japán képek, és selyemképek... Egy mennyország (számomra)... Hitetlenkedve néztem végig a szobán.. SDzinte teljesen ugyan oylan volt, mint a régi szobám, csak mégjob.. Nagyon és tágasabb... világosabb.... Valamiért úgy éreztem haza tértem... Ez az igazi otthonom... Édesanyám lépett mellém...
- Akane. most pihenj le... Holnaptól kezdődnek az óráid...
- Milyen óráim? - néztem rá értetlenül.
- Itt az ideje, hogy felkészólj arra, hogy átvedd a trónt.
Hogy micsoda? Jó.. az eljutott a tudatomig, hogy én vagyok a gercegmő meg minden... dfe hogy én iránítsam az egész országot? Ez azért több a soknál...
- Nem hiszem, hogy alkalmas lennék uralkodónak....
- Még nem is... ezért kellenek az órák.. Ne félj, a húgod is jár erre az órákra már évek óta...
Ránéztem, ő pedig elmosolyodtt, majd intett egyet.. Tehát később majd beavat a részletekbe... Előre félek tőle..
- Én most megyek - mondta anya.
- Rendben van - mosolyogtam rá.
Miutén kiment, a lányokkal az ágyra vetettük magunkat. Nevetve furtuk magunkat a temérdek párna közé. Kumiko először értetlenül nézett, majd ő is csatlakozott hozzánk...
- El se hiszem, hogy tényleg itt vagyok...
- Onee-san, örülök, hogy visszajöttél - ölelt meg.
- Igaz is, de mióta tudod, hogy ki vagyok? Mármint...
- Semmi baj, értem én. Igazából nem szinte rögötn lemondták ni a helyzet... Tudtam mindenről, és néha, ha csak titokban is, de követtelek téged... mert így, ha csak közvetve is, de veled lehettem - mondta fülig pirulva.
- Istenem, kell nennél aranyosabb hugica? - öleltem meg.
- Egek, ennyi az idő? - nézett az órájára - Sajnálom, de mennem kell. Várnak rám. Majd később még beszélünk. Sziasztok.
Mind utána néztünk, majd egymásra, és mindenki felkapott egy-egy párnát, és egyzserre kiáltottuk:
- Párna-csata!
Na jó, ez a bagász tuti nem normális. De annyira boldog vagyok most. A lányok sokáig maradtak, és csak késő este mentek el... Valamiért túl izgatott voltam este, és nem tudtam aludni... Hát fogtam magam, és felfedező útra indultam... Bejártam már a fél palotát, amikor egy hangra lettem figyelmes.. Zongora hang... Vlaki zongorázott... Méghozzá közel hozzám... Köveni kezdtem a hangot.. Egy hatalmas, a mennyezetig érő faafjtó mögül jött... Óvatosan lenyomtam a kilincset... A szoba falai üvegből voltak.. A Hold sápast fényem egvilágította a zongorát, és a rajta játszó fiút... Kissé fakó barna haja szemébe lógott... Arany szemeiben elmondhatalan vágy tükröződött... És ezt az érzést át vitte zngorajátékába is... Szinte beleborzongtam játékába... Még sose tapasztaltam ilyen érzést eddig... Szinte repültem... Mesés érzés volt... Álombeli...