Nem hiszem el, hogy egymásnak estek a kórház előtt... Ilyen nincs.. mégis mi ütött beléjük? Na majd kifaggatom a barátnőim... Már ha képesek ezek után egy épkézláb mondatott vagy szót kinyögni... valamiért kötve hiszem, hogy sikerülni fog nekik... Amikor visszaindultunk, egy csomó nővér rohant elénk... siránkozva és jajveszékelve... Na remeke... azután a kis akcióm után, tuti, hogy az ágyhoz kötnek vagy valami ilyesmi... Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, csak nyomatékosan megkértek rá, hogy ilyet többé ne csináljak... Én persze mindenre bólogattam, de a felét se hallottam annak, amit mondtak.. Én közben már azon gondolkodtam, hogy faggassam ki barátnőimet... Végül is arra jutottam, hogy ők nem igazán értik a burkolt célzásokat és ehhez hasonlókat, ezért inkább rögtön a tárgyra térek. Az orvos ki is ment, a nővérek pedig a nyomában. Végre 3-an maradtunk a szobában. Barátnőim leültek az ágyamhoz közeli két székre, és engem néztek. Úgy tűnik, tudják mit akarok.
- Rendben, ne is mondj semmit, lemondunk neked mindent - kezdte Misa.
- Az jó.. úgyis kíváncsi vagyok, mi történt köztük...
- Az igazság az, hogy mi sem tudunk mindent... például, hogy miért estek egymásnak...
- Pontosan. Amikor mi Ian-nel ideértünk, ők már egymás püfölték. És Sensei valami olyat mondott, hogy "Ki vagy te, hogy mindent tönkre teszel köztünk? Mégis kinek képzeled magad? Honnan tudod rólam ki vagyok valójában?"
- Igen, és ehhez hasonlókat. Mi szinte semmit se értettünk belőle...
- Igen, igen. Kaiji pedig valami ilyesmit kiabált: "Nem is vagy az,a kinek mondod magad, te is tudod az igazságot. És ő is tudja! Miért titkoljátok előle a múltját? Hamarosan úgyis szembe kell vele néznie. Mindjárt itt az idő"
- De ezt mégis mire érthette? - néztem rájuk értetlenül.
A lányok egymásra néztek, majd vissza rám.
- Nem tudjuk - mondták szinte egyszerre...
Ugye nem? Ők is titkolnak előlem valamit? Ilyen nincs... Miért titkolózik előttem a két legjobb barátnőm is? Mi folyik itt? És mégis miről beszélhetett Kaiji...