Teljesen elfeledkeztem róla... De vajon most mégis mit akarhat.. Miért hív engem hajnali 3-kor? Felvettem, és lassan fülemhez emeltem a telefont..
- Akane, te vagy az? Ott vagy?
- I-igen...
- Mégis merre vagy? Nem jöttél haza, és iskolában se voltál.. Minden rendben? Csak nem azzal az alakkal vagy? - förmedt rám.
Éppen válaszolni akartam, de nem volt időm... Ikuto kikapta a kezemből a telefont, és ő válaszolt helyettem...
- Mégis miért üvöltözöl? Kinek képzeled te magad?
- És te, Mégis ki a franc vagy? - üvöltötték a vonal túl feléről.
- Én vagyok a hercegnő személyi komornyikja. Neked pedig most már semmi közöd hozzá, Amaya-kun - azzal lerakta a telefont, és a kezembe nyomta.
- Ez mégis mi volt? - kérdeztem értetlenül.
- Csak tettem egy szívességet... Bár lehet, hogy ezek után hamarosan feltűnik itt....
- És ez a komornyik dolog...
- Ja igen... Hát az igaz.. Lényegében én vagyok a jobb kezed meg hasonlók...
- Értem....
- Na de ideje visszamennünk a saját szobánkba... mielőtt még valaki ismét ránk nyitna, vagy fölfedezné, hogy a hercegnő nincs a szobájában...
- Igazad van...
Egy sóhaj kíséretében elindultam... Ikuto kinyitotta nekem az ajtót, majd kitekintet, és körülnézett nem jön-e valaki. Intett, hogy tiszta a levegő... Kiléptem a szobából, ő pedig megfogta a kezem, és visszakísért a szobámba... Az ajtó előtt megálltunk, ő elengedte a kezem, majd meghajolt...
- Jó éjszakát, hercegnőm. Remélem álmaimban újra láthatom önt - azzal eltűnt a folyosó végén...