A léptek egyre közelebbről hangzottak... Majd egyszer csak elhaltak.. Tehát megállt... Szerencsémre akkor ide tartott... Az ajtó lassan kinyílt, és mindenki oda kapta tekintetét...
- Elnézést, Akane-ért jöttem... szükségem lenne rá, egy kis idő... - kezdte, de amikor meglátta milyen kis jelentbe csöppent bele, hirtelen elhallgatott.
Én nem figyelve senkire, fogtam magam, és odarohantam hozzá. Ő még mindig Sensei-t és Hiro-t nézte, maikor én belekaroltam, és odasúgtam neki, hogy menjünk. Egyenesen az udvarra mentünk. Egyikünk se szólt semmit, amíg el nem értünk a tornateremig. Kinyitottam nekem az ajtót, és amikor beléptem, a fiúk futottak felém.
- Ake-chan, végre ideértél.
- Mi folyik itt, miért hozott ide engem Izuru? - kérdeztem értetlenül.
- Nos, igazából nekünk most tesi óránk lenne, de a tanár azt mondta, nem vagyunk elég motiváltak, hogy megmutassuk mire is vagyunk képesek.
- Ez egy év eleji felmérő szerűség....
- Ezért az mondtuk neki, ha idehozhatunk valakit, akkor elég motiváltak leszünk...
- ő pedig beleegyezett...
- És Izuru az egyetlen, aki nem tesizhet, mert gyenge a szervezete...
- Akkor tehát én lennék a motiváló? - kérdeztem.
- Pontosan - mondták egyszerre.
Mind elnevettük magunkat, majd kezdődött a tesióra. Hihetetlenek voltak a srácok... Szélsebesek, erősek, és nagyon jók a sportban... Játszi könnyedséggel vették az akadályokat... A súlyemelés, vagy távfutás meg se kottyant nekik... A magasugrásnál szinte repültek...
- Ake-chan... kérdezhetek valamit? - szólalt meg a mellettem ülő Izuru.
- Persze, mondd csak...
- Mi történt a teremben, maikor bementem?
- Ez egy hosszú történet....
- Akkor csak egy kérdésre válaszolj... Az a férfi, aki a padodnál állt... Kaito volt ugye? Az első szerelmed...