- Igen?
-Szia, ide tudnál jönni? Valamiről beszélnünk kéne...
- Rendben, és kérlek ne haragudj rám...
- Ne most.. majd később Ez fontosabb.... Kérlek, siess...
- Rendben, azonnal ott vagyok...
Ismét elővettem a lapot... Kihúztam két szót: "örökös, veszély"... És írtam még helyettük párat...
"Jegyes, ékszerek, lázadók, harc, hatalom, életben-maradás"
Ismét kopogtak az ajtómon... Kaiji lépett be rajta... leült az ágyam melletti székre.. Láttam, hogy nyitja a száját, de én gyorsabb voltam, és közbe szóltam...
- Nehogy ismét bocsánatot akarj kérni... Az most nem számít... Mondd csak, ismersz egy Hikari nevű lányt?
- Hikari itt volt? Miért? - pattant fel a székről.
- Azért jött, hogy szóljon, itt az idő...
- Tehát akkor kiderült az igazság...
- Csak egy része... Ezért is hívtalak ide.. Kérlek mondd el, te mit tudsz, és hogy kapcsolódsz az ügyhöz... És mégis honnan tudtál mindenről?
- Ez egy nagyon hosszú történet, Akane...
- És nekem sok időm van, de jobb, ha elkezded...
Vett egy mély levegőt, majd nekilátott a "mese délutánnak". 10 óra.... 4 óra telt el... Kezd egésszé állni a kép... ismét kihúztam pár szót: "Hatalom, életben-maradás, múlt, titok". De ismét felkerült a helyére pár...
"Kényszer, fenyegetés, zsarolás, titkolózás, fogoly,
kötelékek, igazság..."
Ismét a telefonért nyúltam... Ian is hamar felvette a telefonját... Hangjából aggodalom sugárzott...Még nem tud semmiről, ha pedig ideér, sarokba szorítom... Egy pillanatra megsajnáltam... de aztán eszembe jutott, hogy ő mit is tett velem...
- Kérlek, gyere ide... Beszélnem kell veled...
- Akane, minden rendben? Jól érzed magad?
- Igen jól vagyok, de kérlek gyere ide.
15 perc telt el, az újabb kopogásig... Ian belépett, és amikor a szemembe nézett, láttam rajta, hogy mindent ért...
- Hikari járt itt...
- Tehát már tudod... Kivel beszéltél eddig? Mennyit tudsz?
- Hogy mennyit? Ez jó kérdés... valójában én magam se tudom, mennyit is tudok... De akkor most elmondom, mit is tudok... Utána pedig te jössz.
- Rendben van...
- Tudom, hogy én vagyok az igazi örökös... Tudom, hogy Sensei igazából csak a 48. a sorban... Tudom, hogy van egy húgom... Tudom, hogy azok, akiket a barátnőimnek hittem, igazából csak a király szolgálói... Tudom, hogy Kaiji igazából a te unokatestvéred... Tudom, hogy téged szántak a jegyesemnek... Tudom, hogy te és Sensei már régóta tudjátok, hogy én vagyok az örökös... Méghozzá az anyajegyem miatt... Tudom, hogy az anyám odaadott a legjobb barátnőjének, hogy neveljen fel közemberként, hogy jobban átérezzem a polgárok életét, és, hogy normális gyerekkorom legyen... Tudom, hogy az eddigi életem minden egyes pillanata egy hazugság volt csak... Tudom, hogy a régi rajzszakköröm, igazából nem is egy klub volt, hanem egy testőr csapat, akik vigyáztak rám... Tudom, hogy az apám rendezte el, hogy fiúk jöhessenek az iskolámba... Azt is tudom, hogy ő válogatta kis őket, hogy kik legyen k azok... Tudom, hogy körülöttem szinte mindenki tudta, hogy kivagyok.. A tanárok, az igazgatók, a rajzszakkör, a lányok, az iskola orvosok... De te miért tetted ezt? Miért hazudtál nekem végig? És miért játszottál Sensei-el...
- Azt akartam, hogy megismerj... még azelőtt, hogy kiderül jegyesek vagyunk a születésed óta... Azt akartam, hogy olyannak szeres, aki vagyok, és ne érezd kényszerítésnek, hogy hozzám gyere... Hogy miért játszottam azzal az ostobával? Csak azért, mert láttam, hogy túl közel került hozzád... Féltem, hogy magához csábít... Az igazat megvallva... féltékeny voltam... Hogy miért hazudtam? Azért, hogy megvédjelek... Féltem, hogy összetörsz...
- Miért hisz engem mindenki ilyen gyengének? Nem vagyok olyan gyenge, mint amilyennek hisztek... nem egy kis penészvirág vagyok...
- Nem is ezt mondtam... Csak..
- Csak mi? Azért, mert lány vagyok? *sóhaj* Döntöttem... amint kikerülök innen, felkeresem az igazi szüleimet, és elfoglalom a helyem... Most menj.. Köszönöm, hogy eljöttél... De ahogy mondtam Sensei-nek, és Kaiji-nak is... Mostantól ha találkozunk, tegyünk úgy, mintha én lennék az uralkodód, te pedig egy aljas hazug... ami vagy...