Már megint mibe keveredtem? Ezt tuti félre fogják érteni... Istenem, mi lesz ebből...
- Nyugi, elmagyarázok nekik mindent, ne aggódj - súgta oda nekem Kaiji.
Felnéztem rá, majd zavartan bólintottam. Lassan elindultunk feléjük, amikor megpillantottak arcukra zavar ült ki. Legalábbis a lányokéra.... Ian dühösen meredt ránk. Amikor a kocsihoz értünk ő kipattant, és ránk förmedt.
- Akane, ki ez az alak? - hozzám beszélt, de Kaiji-t méregette közben.
- Egy régi barátom. Tegnap találkoztunk újra - mondtam.
- Akár csak Kaito? - kérdezte.
Ledöbbentem... Nem tudtam megszólalni.. nem tudtam mit mondhatnék erre...
- Nem, nem úgy, mint Kaito. Belém nem volt szerelmes, ha erre vagy kíváncsi - segített ki Kaiji.
- Valóban? - nézett rám, de most Kaiji válaszolt helyettem.
- Igen, valóban. Kiskorunkban megfogadtuk egymásnak, hogy mindig egymás mellet leszünk, mint TESTVÉREK - hangsúlyozta ki a testvér szót.
A lányok is kiszűlltak a kocsiból, és odasiettek hozzánk.
- Akane, ő az? - kérdezte Frora.
- Őt rajzoltad, amikor találkoztunk? - folytatta Misa.
Zavartan bólintottam. A lányok még közelebb jöttek, és egyenesen Kaiji-re meredtek. Végig mérték őt a feje búbjától a lábujjáig. Majd szinte egyszerre szólaltak meg.
- Akane, te tehetségesebb vagy, mint hittük. Teljesen élethűen rajzoltad le őt. És minden részlet egyezett.
Ian csodálkozva nézett ránk... Nem értette mi folyik körülötte.
- Mégis milyen rajzokról beszéltek? - fordult a lányok felé.
- Igaz is ön... te... még nem láttad őket...
- Akane szobájában, az íróasztalán voltak a múltkor, ha jól emlékszem...
- Mi akkor láttuk őket először, amikor kisgyerekként találkoztunk..
- Azért figyeltünk fel rá a parkban, mert folyton a sakura alatt ült, és rajzolt...
- Sose volt vele senki, de ő mindig mosolygott...
- Egyszer odamentünk hozzá, hogy megkérdezzük miért csinálja...
- Erre ő azt válaszolta, hogy így tarja maga mellett a testvérét...
Meséltek a lányok felváltva... Ian egyikükről a másikra kapdosta a fejét, és figyelte a kis történetet... Én pedig Kaiji-t figyeltem... Mosolyogva hallgatta a kis "mesét", majd amikor véget ért, rám nevetett.
- Na ez már eléggé kielégítő magyarázat? - nézett Ian-re.
Ő zavartan bólintott, majd mellém lépett, átölelte a vállam, és a kosi felé kormányzott. Mielőtt kinyitotta volna az ajtót, visszafordult Kaiji felé.
- Akarod, hogy elvigyünk? Hátul van még egy hely - ezt el se hiszem.. hogy Ian ezt mondta...
Kaiji rám nézett, én bólintottam, mire lassan elindult a kocsi felé. Nem várta meg, míg Ian előrehajtja az ülést, hogy könnyedén beszállhasson, ő beugrott a hátsó ülésre. A lányok is bekászálódtak mellé hátra, majd mi is elfoglaltuk helyünket...