Hogy mi? Ugye ezt most csak rosszul értettem... Hogy lehetnének ők unokatestvérek?? Ian Sensei unokatesója nem? Én már semmit sem értek.. Ez kezd egyre zavarosabb lenni...Kezd velem forogni a világ.. Mi folyik itt? Minden elsötétül....
Mi történik velem? Hol vagyok? Arcok... Két felnőtt arca... Anya.. és Apa? Mégis hol vagyok? Próbálom kinyitni a szemem, de nem megy... túl nehéz... Nem próbálkoztam tovább... Egy hang azt súgta nekem, menni fog, ha eljön az ideje... Tehát nem kell siettetnem.... Csak hagytam, hogy újra elmerüljek a sötétségben, nem érdekelt semmi... Szinte lebegtem...
Amikor újra megpróbáltam kinyitni a szemem sikerült... De kint is ugyan olyan sötét volt, mint bent, ahol eddig lebegtem... Körülnéztem.... Ismerősnek tűnt... Minden csupa fehér... A kórház... Hát megint itt kötöttem ki? De mégis hogy? Mikor? Felültem az ágyon. Nem volt mellettem senki.. Most nem... Se a lányok, se a szüleim (akiket nem is olyan rég biztosra veszem, hogy láttam), se Amaya, se Ian, se Kaiji... Most teljesen egyedül voltam... Lekászálódtam az ágyról, és az ablakhoz indultam... De valami megállított... Valami cső lógott a kezemből.. infúzió... Megragadtam az állványt, amire felakasztották, és magammal vittem... Nem mentem messzire, csak az ablakig... Valamiért úgy éreztem, muszáj kinéznem rajta... Van ott valami, amit látnom kell... Sötét volt... de a nagy utca lámpák biztosítottak némi fényt... 5 alakra lettem figyelmes... 2-en éppen egymásnak estek.. egy harmadik próbálta őket megállítani, de nem járt sikerrel... a másik kettő pedig... tőlük pár méterre egymásba karolt, és őket figyelte... Kissé hunyorítottam, remélve, hogy így jobban láthatom, hogy kik ők... De nem akartam hinni a szememnek... Többé nem érdekelt, milyen csövek lógnak belőlem... Egy másodperc alatt kirántottam, és rohanni kezdtem... A lent álló és harcoló 5 alak.... a Lányok, Kaji, Sensei és Ian... meg kell őket állítanom... bármi áron...
Elértem a liftet, de nem akart jönni... túl lassú... Féltem, hogy valami baj történik, ha nem érek oda időben... A lépcsőn kell mennem... a 4. emelten voltunk, mégis szinte egy perc alatt értem le a lépcső aljára.. Futottam, hogy csak bírtam... Mit sem törődve az immár utánam kiáltozó nővérekkel, kirohantam a kórházból... Ők még mindig ott voltak... Tényleg ők voltak azok... Nem tudtam, mivel tudnám őket megállítani, ezért csak ordítottam egy hatalmasat, miközben feléjük rohantam.
- ELÉG!
Megálltak... Mindenki felém fordult... Amikor odaértem hozzájuk, barátnőim siettek elém, és elkapták két karom.. Érezem, hogy nem bírok megállni a lábamon... Túl fáradt voltam... De azért a fiúkra néztem.. Kaiji és Sensei harcolt egymás ellen... Ian próbálta őket szétszedni... Összeszedtem a maradék erőm, odamentem Sensei-hez, és amilyen erősen csak tudtam, pofon vágtam... Mindenki értetlenül meredt rám... de még nem végeztem... Kaiji következett... Majd megálltam előttük, és rájuk kiáltottam...
-Egyikőtöket se akarom most látni! Tűnjetek innen, de azonnal...
Majd visszamentem barátnőimhez, és a segítségükkel visszamentem a szobámba...