- Csak nem ezt keresed? - lökte el magát az ajtóból, és indult felém.
Zavartan bólintottam, majd elindultam én is felé. Amikor már csak egy lépés volt köztünk, megálltunk, egymásra néztünk...
- Esetleg visszakaphatnám? - meredtem rá.
- Persze. De előbb elárulod nekem, hogy miért is írtál rólam?
- É-én ne-nem i-is í-í-írtam r-rólad.... - dadogtam zavartan.
- Oh tényleg? - majd kinyitotta a kis könyvecskét - Akkor ez meg mi?
"El se hiszem, hogy találkoztam vele... Már korábban is megakadt rajta a szemem... De a ma esti után.. Istenem annyira jól csókol..."
- FEJEZD BE! Nem volt jogod elolvasni - rivalltam rá.
- Ha rólam van szó benne, akkor igenis van hozzá jogom. Valamint emlékezz csak vissza, te magad bíztad rám...
- Igazad van.. Hatalmas hiba volt részemről - kaptam ki a kezéből.
- Na akkor igyekezz, mennünk kell az iskolába..
- Mennünk?
- Igen. Nem csak a testőröd és komornyikod vagyok, hanem a sofőröd is. Ezentúl én viszlek iskolába, és hozlak haza.
- Na azt már nem!
- De bizony. Miután végeztél az iskolában, kezdődnek a hercegnői óráid...