Megdöbbenés hulláma áradt szét a tömegen. Lányok meresztették egymásra szemüket, és fennhangon kiáltozva kérdezgették egymást.
- Fiúk? Ez komoly? Végre lesz itt pár korunkbeli fiú? Lányok indul a vadászszezon!! - és hasonló sületlenségek visszhangzottak.
Az igazgatónő ismét megköszörülte a torkát, de most nem érte el vele a kívánt hatást. Annak érdekében, hogy valamivel nagyobb zajt keltsen, közel a mikrofonhoz tapsolt párat. A zsivaj lassan elhalt.
- Ismételten felhívom a figyelmeteket, hogy az iskola nyugati szárnya - ahol a fiúk lesznek - szigorúan tilos terület. Akit meglátunk, hogy belóg a fiúkhoz, súlyosan megbüntetjük, vagy akár el is bocsájtjuk. Azonban... találkozhatok a fiúkkal az ebédszünetben. De máskor az iskolán belül sohasem. Világosan fogalmaztam? - néma csend - Világos voltam?
- Igen, asszonyom - felelte egyszerre az egész iskola.
- Akkor ezzel vége is a tájékoztatónak. Menjetek vissza sz osztályotokba, szedjétek össze a cuccaitokat, majd pedig mehettek haza.
A tornaterem rögtön átváltozott egy hangyabollyá. Mindenki tolakodott előre, és egymást lökdösték. Barátnőim és én megvártuk, míg a tömeg oszolni kezd, és csak azután hagytuk el a tornatermet. Odakint Ian várt ránk.
- Kapjátok fel a cuccokat, a kocsinál várlak titeket.
- Oké - kiáltották egyszerre a lányok.
Én csak bólintottam egyet, majd siettünk az osztályainkba. Mindhárman olyan gyorsak voltunk, amennyire csak tudtunk, mert nem akartuk megváratni Ian-t. Amikor a táskámért siettem, valami megütötte a fülem... Valaki énekelt... Az ablakhoz siettem. Gyorsan kinéztem, és alig hittem a szememnek. A sakurák alatt egy fiú énekelt. Pont, mint a legyezőmre festett jelenet. Valamiért úgy éreztem muszáj odamennem. Felkaptam a táskám, majd amikor majdnem nekimentem barátnőimnek, hátrakiáltottam nekik.
- Bocis, lányok, valami közbejött. Ti csak menjetek, és mondjátok meg Ian-nek, hogy ne aggódjon. Amint hazaértem, felhívom.
Aztán mit sem törődve kiáltozásukkal, tovább siettem. Amikor kiértem az udvarra, még tisztábban hallottam az éneklést. Lassan közelítettem meg, szemem behunytam, és élveztem a dalt. Talán 1-2 percig állhattam ott, amikor a fiú elhallgatott. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy engem néz. Szemi aranyszín csillogtak, haja hanyagul kócos volt, ruhája laza.
- Nos, tetszett? - kérdezte.
Zavartan pislogtam rá. Úgy éreztem hangja rabjává váltam.
- Tudom, hogy végig hallgattál. Ha mást nem, legalább azt áruld el, tetszett-e... - kérte selymes hangon.
Zavartan bólintottam, ő pedig elmosolyodott. Életemben nem láttam még ilyen boldog, életvidám mosolyt.
- A nevem Kaiji - mutatkozott be, és könnyedén meghajolt - holnaptól a 4-F osztályba fogok járni. És te, kedves hölgy?
- A nevem Akane. A 3-1 osztályba járok - motyogtam zavartan.
Ismét elmosolyodott, majd elindult felém. Végig a szemembe nézett, majd amikor odaért hozzám, letérdelt, megfogta a jobb kezem, és ajkaihoz húzta.
- Örülök, hogy találkoztam veled, Akane-chan - s lágy csókot lehelt ujjaimra...