Egy nap feltűnik egy titokzatos férfi tanár, és teljesen felkavarja egy átlagosnak hitt lány életét. Megjelenésével sötét titkok látnak napvilágot, szívek törnek össze, szerelmek születnek, és lesznek semmivé. És mindez egy iskolában. Túl élik vajon a bonyodalmakat? Boldogok lehetnek együtt valaha is? Vár-e rájuk közös jövő, vagy a vér tönkretesz egy többéves, igaz szerelmet.......

50. fejezet

Ismét eljött a reggel... Kipihentnek éreztem magam... Olyan kipihentnek, mint eddigi életemben sohasem... Boldog voltam... Úgy éreztem, mintha minden múltbeli bánatom elillant volna... Egyszerűen eltűntek... Álmosan pillantottam körbe... Azt hittem rosszul látok, amikor megláttam a mellettem szuszogó Kaiji-t... Ugyan úgy feküdt, mint mielőtt elaludtam volna... És nem csak ő, hanem én is... Egymás karjaiban aludtunk el... Haja teljesen összekuszálódott, arca kedves volt... Óvatosan ültem fel az ágyban, és másztam ki onnan... Hangtalanul osontam ki a szobámból... Bementem a fürdőbe, hogy megnézzem magam.. Szemeim feldagadtak a sírástól, hajam kócosan lógott... Egyszóval szörnyen festettem... Gyorsan lekaptam magamról a ruhákat, és beugrottam a zuhany alá... A langyos vízcseppek simogatását élveztem, és gyorsan kimostam hajam... A zuhany alól kilépve magamra kaptam egy törülközőt, és gyorsan megszárítottam hajam... Miután végeztem, meghallottam valamit... Óvatosan kinyitottam az ajtót, és követtem a hangot... El is felejtettem, hogy csak egy szál törülközőben vagyok... Csak követtem a hangot... A titkos szobából jött... Óvatosan nyitottam ki az ajtót, a Nap sugarai pont megvilágították őt... A zongoránál ült... a régi számunkat játszotta... Levette a felsőjét, ingének felső gombjait pedig kigombolta... Átadta magát a zenének... Nem vett észre, csak játszott tovább... Odaléptem hozzá, énekelni kezdtem... Hangomat hallva felkapta fejét, de nem hagyta abba... Rám nézett, és mosolygott... A fényben énekeltünk, és zenéltünk.. mi ketten... együtt... Eggyé váltunk a zenén keresztül... Véget ért a szám... Egymásra néztünk... Megértettük egymást csak egy pillantásból... Valami megváltozott arcán, zavar ült ki rá.. Láttam, hogy elpirul... majd elfordítja tekintetét... Nem tudtam miért csinálja... és csak ekkor döbbentem rá, hogy csak egy szál törülközőben vagyok... Uram atyám... Zavartan elfordultam, majd kirohantam a szobából.... Besiettem szobámba, és felöltöztem... Amikor kiléptem, majdnem beleütköztem Kaiji-be... Ismét egymásra néztünk, és megértettük mit akar a másik... Én lementem a konyhába, ő pedig a fürdőbe... A reggelinket csináltam... Jesszusom, mit csinálok én mostanság? Mi történik velem mostanság? Eddig olyan nyugis volt az életem... Most meg... most 4 fiú vesz körül... és ebből 3-at hamarosan minden nap látni fogok.... Kaiji jelent meg az ajtóban... Haja még kissé vizesen lógott arcába, inget nem, csak nadrágot viselt.. Istenem, milyen jól néz ki... Milyen.. izmos... NEM, Akane térj már észhez... Te Ian-nel jársz... Kaiji, csak egy barát, hát kezeld is úgy... Odalépett hozzám, és elvette az egyik előkészített tányért... Leültünk a kis konyhasziget előtti bárszékekre, és csendben enni kezdtünk... Nem szólt egyikünk se semmit... Szavak nélkül is megértettük egymást... Miután megreggeliztünk ő felment átöltözni az új egyenruhájába, én pedig elkészítettem a 2 bentot.. Magamnak és Kaiji-nak... Az órára pillantottam... Épp időben lettünk kész... Kiléptünk a házból, és ott várt minket Ian, és a lányok...