Na remek... Hiro... Mégis mit akarhat tőlem ez a nőszemély? Nem okozott már ígyis elég gondot???
- Mit akarsz?
- Hogy mit? Egyszerű... a vőlegényem akarom!
- Rajtam nem múlik, viheted... - mondtam flegmán.
- Jó is volna, ha ilyen egysezrű lenne...
- Hát bocsi, de szerintem én elég nyilvánvalóan elmondtam, hogy nem érdekel... Már van barátom, úgyhogy...
- Á, igen... persze.. Ian...
- Igen, ő. Talán gond?
- Nem, dehogyis... Viszont, ha nem rendezed el ezt a dolgot, akkor lemondom neki, hogy mire készülsz iskola után a kis barátaiddal...
- Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok! - förmedtem rá.
- De igenis van, hogyha az befolyásolja az ÉN életem.
- Mondd csak, mit tettem ellened, hogy ennyire utálsz?
- Hogy mit? Azt kérded? Elvetted tőlem életem szerelmét, azt tetted- mondta, és szemébe könnyek gyűltek.
Egy könnycsepp végig folyt arcán... Ő zakója ujjával letörölte, majd pedig elrohant... Nem értettem mit akarhat tőlem... Ennél jobban nem tudom Sensei értésére adni, hogy már enm érdekel... Az egész osztály előtt pofoztam föl... Mit tehetnék még? Nem hiszem el... miért mindig velem történnelk ilyeneke? Szédültem... nem voltam valami jó... Úgy döntöttem elmegyek a gyengélkedőre... Amikor beléptem, csak akkor jutott eszembe, hogy Ian van ott.... Már nem volt visszaút, és nem volt kedvem visszmenni a terembe, mivel eléggé szédültem és már émelyegtem is.
- Szia, mi történt? - lépett oda hozzám.
- Semmi különös... Hosszú nap.... Nem érzem magam valami jól, egy kicsit lepihennék, ha nem gond...
- Persze, gyere - és az egyik ágyhoz kísért.
Lefeküdtem, és magamra húztam a takrót. Ian leült mellém, és lábam simogatta, de valahogy most ez sem használt... egyedül akartam lenni...
- Kérlek, most egy kicsit hagyj. Egyedül szeretnék lenni... Most tényleg nem érzem magam túl jól...
- Rendben - mondta, és behúzta az ágyam körüli elkülönítő függönyt.
Nem tudom, hogy mi volt a bajom... Csak azt tudtam, ezt most nekem kell megoldanom... egyedül... Oldalra fordultam, kezem a fejem alá raktam, lábam felhúztam... Összegömbölyödtem, mint egy kis gyerek... A gyomromban lévő nyomás kissé enyhült... A szédülésem is kezdett elmúlni... de az émelygés megmaradt... Nem tudom mi volt az oka, de úgy éreztem, ha alszom egy kicsit, elmúlhat... Behunytam szemem, és próbáltam kiüríteni az elmém... tudtam így könyebben elalszom... Nem telt bele pár percbe, és már aludtam is...