Újabb kopogás... Az óra pontosan 3-at mutatott... Pontos... Nagyon pontos... Ugyan átöltözött, de még így is lerítt róla a rosszlányos küldő.. Nem tudom, lehet, hogy ez a természtének része...
- Tehát eljöttél...
- Természetesn.. Hiszen hivatott...
- Kérlek, tegezz nyugodtan... Még olyan furcsa nekem ez az egész hercegnősdi...
- Ahogy akarod... Akkor el is kezdeném, amiért itt vagyok...
- Rendben, gyere ülj le- mutattam az ágyam melletti székre.
- Akkor a legeljén kezdem... A születésed szinte teljes titokban történt... sokan még arról sem tudtak, hogy a királynő teherbe esett... Abban az időben, az egyik kis eldugodt szigeten tartózkodott, és férje... a te édesapád uralkodott... Édesanyád azért döntött így, mert tudta, hogy mivel te vahy az elsőszülött, te fogod örökölni trónt, amiért rengeteg ember és csoport célpontjává válhatsz... Ezért a születésed után 2 hónappal a legjobb barátnőjére bízott... Ő és a férje már évek óta gyereket szeretett volna, de nem sikerült.. Ezért nagyon boldogok voltak, amikor megkaptak téged, ha csak egy időre is... Az édesanyád minden egyes hónapban pénzt küldött neked, valamint a neveden.. a valódi neveden van egy bankfiók is... Édesanyád oda tette el a neked szánt ékszereket, és hasonlókat... Mint momdtam, a rád lesenlkedő veszél miatt kényszerült erre a döntésre... A születésed idején zavargások voltak az országban... Mindenkinek furcsa volt, hogy egy nő áll az ország élén... Ezért sokan fellézadtak, és merényleteket kíséreltek meg... A szüleid féltek, hogy esetleg elrabolnának, hogy így zsarolják meg a édesanyád, hogy mindjin le a trónról... Ne értsd félre, számára sokkal fontosabb voltál, mint a pozíciója... A nevelőszüleid mindig készítettek rólad képeket, és videókat, így a kötelék édesanyáddal sose szűnt meg... Az egész királyi udvar titoktartásba merült, majd egy szolgálónk nem sokkal később meghalt, és fiú árván maradt... Édesanyád úgy döntött, magához veszi, és úgy tesz, mintha ő lenne a trónörökös... Az egész ország ezt a verziót ismerte meg... Az igazságot csak a királyi család, és a szolgálók ismerték... Annak érdekében, hogy amikor visszatérsz a trónod biztonságban legyen, születésed napján kijelöltek számodra egy vőlegényt, hogy biztosítsák helyeedet. Ez a vőlegény Ian herceg... Nem vér szerinti rokonod, hanem egy angol lord és japán hercegő gyermeke... A szüleid úgy gondolták, ha egybekeltek, a pozíciót szikla zsilárd lesz, valamint így valamelyest szövetséget köthetnek az angol arisztokráciával is. Azonban rá néhány évre a királynő ismét teherbe esett... Ezt a terhességet már nem titkolták a nyilvánosság előtt. Egy újabb lánynak adott életet... Hamarosan találkozhatsz is a húgoddal... A neve Kumiko.... 3 évvel fiatalabb nálad.. jövőre kezd az iskoládban... A szüleid azt akarták, hogy 18 éves korodban tudd meg az igazságot... Azonban amikor tudomást szereztek arról, hogy kapcsolatba kerülték mind ahamis örökössel, mind a neked kijelölt vőlegénnyel, úgy döntöttek azonnal tisztázniuk kell mindent... Amint kikerülsz innen a kórházból, azt kérték, hogy keresd fel őket, hogy végre személyesn is találkozhasatok...
- Ez hihetetlne... akár egy mese... és mondd csak... milyen emberek a szüleim? - kérdeztem félszegen.
- A királynő hihetelenül kedves... minden emberrel barátságos, és ha kell igazságot tesz... Mindenki nagyon szereti őt... Az édesapád, a király egy igazi egyedülálló személyiség... Legfőképp a műtermében tartózkodik... Szenvedélyes művész... A palota tele van az alkotásaival.. Képekkel, és rajzokkal... A húgod pedig maga a megtestesült báj és szerénység... Nyitott a világ felé, és hihetetlenül nagylelkű a szegényekkel... - kis szünetett tartot - Szeretne még tudni valamit?
- És a nagyszüleim? Unokatestvérek, hasonlók?
- Sajnálatos módon a nagyszüleid már nincsenek közöttünk... Unokatesvéredi pedig szép számmal akadnak... Ha akrod, majd hozok egy listát... benne képekkel, és egy pár informásióval róluk...
- Azt nagyon megköszönném... Annyira hálás vagyok neked..
- Ugyan már, ez volt a kötelességem...
- Lehetnem ég egy kérésem?
- Amit, csak óhajtasz - hajolt meg előttem.
- Mostantól legyünk barátnők - mosolyogtam rá, miközben az arcárl meglepettség, és hála tükröződött.