Nem tudtam elaludni... Egészen addig járkáltam fel-alá a szobámban kutakodva, míg nem jöttek ébreszteni... A kutakodásomnak hála találtam pár érdekes dolgot... Egy fotóalbumot, amiben rólam titokban készített képek tömkelege sorakozott, egy listát rajta a kedvenc dolgaimmal, helyeimmel, szokásaimmal, egy listát a barátaimról, és egy naplót... Teljesen üres volt... Ezért úgy döntöttem napló írásba kezdek... A tegnapi nappal fogom kezdeni... És mindig magamnál tartom majd, nehogy valaki beleolvasson, ha nem vagyok itt... A szobalány, aki ébreszteni jött, átkísért egy másik szobába... A fürdőbe.. Akkora volt, mint ez előző házunk! És ez nem túlzás... A szobalány kiment, én levetkőztem, és ruháim tetejére raktam vadi új naplóm. Bemásztam a hatalmas kádba, és elmerültem az előkészített fürdőben... Valami mennyei volt... Nyugalom áradt szét rajtam... Nyugalom, amit napok óta nem éreztem..
- Látom jól érzed magad - szólalt meg egy hang mögöttem.
Hirtelen megfordultam, és felpattantam a kádból. Ikuto állt velem szemben. Minden bizonnyal a komornyik egyenruhájában.. Láttam, hogy tekintete végig siklik rajtam, és csak ekkor jöttem rá, hogy (a fürdőből rajtam maradtam buborékokat leszámítva...) teljesen meztelen vagyok... Visszaültem hát sietve, egy halk sikítás kíséretében. Nevetést hallottam.. Remek.. kinevet...
- Előttem nem kell zavarban lenned.
- Mé-mégis miért vagy itt?
- Érted jöttem. Édesanyád és a húgod már az asztalnál várnak rád...
- És miért nem a szobalány jött be?
- Csupán azért, mert én azt mondtam. Most pedig gyerünk kifele a kádból, itt a törülköződ.
Felé pillantottam a vállam fölött. Arcát elfordította, szemét becsukta, s kezében tartotta a törülközőmet. Óvatosan kiszálltam a kádból, és a törülközőért mentem. Amikor érezte, hogy el akarok húzódni tőle, hirtelen magához szorított...
- Ikuto..
- Ne aggódj, nem teszek veled semmit...
Hagytam, hadd öleljen... Csupán pár másodpercig állhattunk ott, mégis egy örökkévalóságnak tűnt...