Annyira jól aludtam.. Sose éreztem még magam ilyen kipihentnek, és nyugodtnak.. Mintha a tegnapi kis incidens meg se történt volna.. Kimásztam az ágyból, és ránéztem az órára... 11 óra... Hát elég jól elaludtam... Az egyik székre oda volt készítve egy ruha és fehérnemű... Gyorsan megkerestem a fürdőt, lezuhanyoztam, majd felöltöztem... Beágyaztam, majd kinyitottam az ablakokat, azután pedig lementem... Gondoltam csinálok egy kis ebédet.. De amikor leértem, Ian már megterített asztallal várt engem...
- Jó reggelt, Csipkerózsika - nevetett rám.
- Neked is jó reggelt.
- Jól aludtál? - kérdezte, és kihúzta nekem az egyik széket.
- Igen. Hihetetlenül jó - ültem le az asztalhoz.
Hihetetlenül jól nézett ki az asztal.. Roskadásik tele volt... Finomabbnál finomabb falatok sorakoztak...Nekiláttunk mind a ketten, majd amikor már majdnem befejeztük, megcsörrent a telefonom.. ismeretlen szám volt.. Gyorsan felvettem...
- Igen, tessék? - szóltam bele.
- Szia, én vagyok az.. Kasumi...
- Kasumi... el se hiszem, hogy felhívtál!
- Hidd el, én is alig hiszem el. De most nem érek rá társalogni... A segítségedre van szükségem - mondta zavartan.
- Mondd, miben segítsek - vált komollyá a hangom.
- Találkozhatnánk abban a kávézóban, hol kisgyermekként? Mondjuk egy 10 perc múlva... - kérdezte.
- Rendben, ott leszek.. szia...
Letettem. Felálltam az asztaltól, és Ian-re néztem.
- Egy kicsit most el kell mennem. Az egyik unokatestvéremnek szüksége van a segítségemre...
- Várj.. veled megyek...
- Ne! Egyedül kell mennem.
- Mármint elviszlek, és megvárlak, kint a kocsiban - és ő is felállt.
- Rendben van.
Azzal mind a ketten kisiettünk, beszálltunk a kocsiba, és már úton is voltunk...