Lehet, hogy ezt nem kellett volna mondanom... Most biztos azt hiszi, hogy túl érzelgős vagyok... Biztos hülyének nézz... Óvatosan ránéztem... Láttam, hogy teljesen ledöbbentettem őt... És most még csak el se tudok menekülni tőle... Ráadásnak minden embertől kilométerekre vagyunk.. Ekkor megmozdult... Féltem a reakciójától... De valami teljesen más történt, mint amire számítottam... Megfogta az állam, és megcsókolt... A mennyben éreztem magam... mintha repülnék... Ekkor ajkaink elváltak egymástól, én pedig még mindig sokkhatás alatt voltam, így elég bugyuta fejet vághattam..
- Sajnálom... Túl hirtelen volt? - nézett rám.
- hmm... - ráztam meg a fejem - Csak meg.. meglepődtem.
- Bocsánat... csak azok után amiket mondtál...
- Lehet, hogy nem kellett volna... - mondtam, és lesütöttem a tekintetem.
- DE! Már olyan régóta vártam, hogy ezt mondd nekem... Mindig erre az egy szóra vártam! De mindeddig hiába...
Zavarban voltam... Mint eddigi életem során sohasem. Éreztem, hogy arcom rákszínre váltott... Lesütöttem a tekintetem, ő azonban megint elkapta az állam, és megcsókolt. Ez a csók most nem csak egy pillanatig tartott... Hanem egy kollektív örökkévalóságig. Egy perc alatt tűnt el az álmosságom, a fáradtságom, az éhségem és minden egyéb gondom-bajom. Szinte összeforrtunk ebben a csókban... eggyé váltunk... Keserű volt a szétválás. De elkerülhetetlen. Egy pillanatig még mind a ketten csukva tartottuk a szemünk, majd egyenesen a másik szemébe néztünk, és elmosolyodtunk.
- Azt hiszem ideje, hogy egyél is valamit - mondta halkan.
Az elém rakott ételre néztem. Hívogató volt. De visszanéztem Sensei-re, és tekintetem megakadt ajkán... Még ezerszer csábítóbb volt, mint az étel... De tudtam, hogy igaza van.. Mégse falhatom fel őt... Bólintottam egyet, ő pedig, mint egy jó kislánynak, megpaskolta a fejem. Kiment, én pedig nekiláttam az evésnek. Igaza volt. Tényleg szükségem volt az evésre. Minden egyes falat egy kis löket energiát adott... és szép lassan újra a szokásos energiaszintemen voltam... Miután végeztem az evéssel, fogtam magam, és kimásztam az ágyból. Csak ekkor tűnt fel nekem, hogy már nem a tegnapi báli ruhámban van rajtam, hanem egy laza térdnadrág és egy top... Csak nem... Sensei öltöztettet át??? NA NE! Kimentem az ajtón, ahol nem rég Sensei távozott. Egy hatalmas előtérbe lyukadtam ki. Ámultan néztem körbe. Hatalmas folyosók, tömérdek ajtó, óriási lépcsők és hatalmas kristálycsillárok. Ez nem egy eldugott ksi ház... ez egy palota! Elindultam a lépcső felé... és ekkor eszembe jutott valami... A képek Sensei lakásában... Ha nem ő a herceg, akkor miért készült el a címtábla a képéhez? És még valami... tegnap este azt mondta Ian-nek, hogy kuzin... Ezek szerint ők tényleg rokonok? És ha ez igaz, akkor Sensei valóban herceg... Angol herceg!