Egy nap feltűnik egy titokzatos férfi tanár, és teljesen felkavarja egy átlagosnak hitt lány életét. Megjelenésével sötét titkok látnak napvilágot, szívek törnek össze, szerelmek születnek, és lesznek semmivé. És mindez egy iskolában. Túl élik vajon a bonyodalmakat? Boldogok lehetnek együtt valaha is? Vár-e rájuk közös jövő, vagy a vér tönkretesz egy többéves, igaz szerelmet.......

101. fejezet

Verejtékben úszva ébredtem fel... Rémes álmom volt... Folyt rólam a víz... Körbenéztem... Egy ágyban feküdtem... Körülöttem minden fából készült... Olyan... rusztikus volt az egész! Lelöktem magamról a takarót, és kimásztam az ágyból. Beleléptem az ágy melletti papucsba, és elindultam az egyik ajtó felé... Óvatosan lenyomtam a kilincset... Egy másik világba léptem be... Egy meseországba! Hét-ágra sütött a Nap, madarak csicsergett. egy jeges vizű patak csordogált,  zöld mező terült el, s rajta ezerszínű virág. Olyan békés volt az egész... Akár egy álom... Levettem a papucsomat, és mezítláb léptem a fűre... Felemelő érzés volt, ahogy a fűszálak csikolták a talpam. Gyermekként kacagtam fel, és a gyöngyöző vizű patak felé szaladta. Óvatosan léptem be, és ahogy gondoltam, a víz valóban jég hideg volt... Kacagva ugrottam ki belőle, és a virágos mező felé vetem az irányt... Forogni kezdtem, fejem az égnek emelve... Úgy tűnhetett, mintha egy rituális táncot járnék.. De valójában csak örültem... örültem a szabadságomnak... Kacagva dobtam magam hanyatt a virágok között... Mint a hóban szokás, angyalt csináltam... Egyik oldalamról a másikra gördültem, és közben a virágok közé fúrtam arcom... Amikor végre megálltam, szaggatva vettem a levegőt... Kifulladtam a sok kacagástól... Felültem, és körbenéztem... A látóhatáron innen és túl nem láttam semmi mást, csak virágos mezőt, a patakot valamint azt a házat, amiből nem is olyan rég kijöttem... Lépteket hallottam magam mögött... Mosolyogva fordultam meg... De mosolyom rögtön eltűnt, amikor megláttam, hogy ki közeleg...
 - Csak nem azt hitted, hogy elszökhetsz előlem, Akane - morogta Ian.
 - Nehogy azt gondold, hogy neked adom őt - lépett oda hozzá Hiro.
 - Ti meg mégis mit... - kérdeztem, de elfulladt a hangom.
 - Azért jöttünk, hogy elvigyünk innen... Te nem vagy idevaló! El kell tűnnöd! - ordította az a nő személy.
 - TÉVEDSZ! - kiáltottam zokogva - Nekem mellette a helyem. Mindig is mellette volt!
 - Ő sose volt a tiéd... és nem is lesz - hallattak egyszerre ördögi kacajt.
 - NEEEE - kiáltottam.
Sikítva ébredtem fel... Teljesen leizzadva és zihálva a félelemtől...