Sajgott mindenem... míg a levegővétel is fájdalmas volt... Kinyitottam a szemem.... Neon fény meredt rám vissza... Körbenéztem.... Karomból egy cső lógott ki... követtem egy csövet... és megpillantottam a cső másik végén lévő személyt.... Egy fotelban ült... Jobb kezét kinyújtva tartotta, oda csatlakozott a cső másik vége... bal kezében egy újságot tartott... Elmélyülten olvasta... Megpróbáltam felülni.. Amikor észrevette, hogy fel akarok ülni, letette az újságot, és felém fordult...
- Ne ficánkolj annyit.... még a végén ismét szétszakad a varratod, és akkor hiába adom neked a vérem...
Visszafeküdtem... Végig néztem rajta... Méregdrágának tűnő ruhák, ékszerek.... Elegáns ruhák, kifinomult divatérzék... Én nem vehetem fel vele versenyt... De mégis.. Sensei engem szeret, és nem őt.. Ő mégis segít nekem... De vajon miért? Talán félreismertem volna?
- Mi-miért segítesz?
- Hogy miért? Látod, ez egy jó kérdést...
- De..
- Csitt, ne beszélj.... Csak pihenj.. vagy aludj... vagy mit tudom én... Csak ne beszélj, olvasni szeretnék...
Visszafeküdtem... Gondolkoztam, és akkor eszembe jutott...
- Várj, mi van...
- Azzal a sráccal? Semmi baja... A műtét sikeres volt.. Most pihennie kell... nem mehet be hozzá senki... És most csönd... - rakta keresztbe lábát.
Megnyugodtam... és ugyanakkor örültem is... örültem, hogy Ikuto-val minden rendben...és megnyugodtam, hogy a műtéte is sikeres volt.... Átfordultam az ágyon.. be, a fal felé.. háttal a jótevőmnek.... Elhelyezkedtem, majd úgy döntöttem alszom egy keveset... Éreztem, hogy szemhéjaim egyre inkább elnehezednek... vettem egy mély levegőt, majd elmerültem az álmok világában.... de utolsó erőmmel, még jótevőmhöz szóltam...
- Köszönöm... Hiro-sama...