81. fejezet

Persze ismét rólam beszélt az egész suli... Nem volt elég, hogy Ikuto vitt suliba (méghozzá egy limóval), még a suliba is bejött... Amíg én bementem az osztályba, ő elment az igazgatóhoz, és elintézte, hogy mindig mellettem lehessen.. És ezt most értsétek úgy, hogy tényleg MINDIG!!! Az órán is bent volt... odatolt mellém egy padot, és el se mozdult mellőlem... Az órák alatt minden lány folyton ide-ide pillantott, szünetekben pedig Ikuto köré csoportosultak.. Persze ez érthető.. Ő volt az egyetlen fiú az osztályban.. és eben a szárnyban... Amikor megelégeltem ezt az egészet, úgy döntöttem felmegyek a tetőre... De persze ő követett... őt pedig az összes lány.... Nem akartam, hogy megtudják, hol vagyok szünetekben, ezért úgy döntöttem, lerázom valahogy..
 - Ne kövess már folyton! Egyedül akarok lenni! - rivalltam rá
 - Tudod, hogy ezt nem tehetem. Mellesleg most hova tartasz?
 - Semmi közöd hozzá!
 - Te is tudod, hogy van...
 - Ha a lányokkal leszek, akkor békén hagysz?
 - Misa, Frora és Hikari? - bólintottam - Hmm.. Rendben.
 - Remek, akkor megyek, megkeresem őket. Te pedig addig szórakoztasd a kis... rajongóidat!
Na akkor már csak a lányokat kell megtalálnom.. Ja igaz is, Hikari is a mi iskolánkba jár... a 3-2-be...
 Végigszaladtam a folyosón, de úgy éreztem, most nem tudnék velük találkozni... Egyenesen a tetőre rohantam... Elővettem a telefonom, és gyorsan írtam a lányoknak...

"Ha Ikuto kérdezi, a szünetben veletek voltam!"

Elsétáltam a peremig, és leültem..  Könnyeim végig folytak arcomon... Hogy miért sírtam? Én magam se tudtam.. De nem tudtam abbahagyni... Csak úgy ömöltek könnyeim... Nem hallottam se az ajtócsapódást, se a közeledő lépteket... Csak akkor vettem észre a látogatómat, amikor leült mellém, és magához ölelt... Már annyira hiányzott az ölelése... Vállába fúrtam arcom, és kisírtam minden felgyülemlett bánatom...