Ezt el se hiszem... Miért történik ez a barátaimmal? Előbb Sensei balesete, utána most Ikuto és Frora... és mindez egy hónap alatt... Mintha egy rossz szerencse talizmán lennék... Tudom, hogy ők azt mondanák, hogy ez nem igaz, de én akkor is igaznak érzem... Talán... talán jobb lenne, ha most egy ideig kerülném őket... De a lányok, a családom, a srácok és Sensei nélkül mi értelme lenne élni? Ez így nem lesz jó... Annyira szeretem őket.. nem tudom őket kerülni... De valamit mindenféle képen tennem kell... Megnyomtam a nővérhívót, és nem sokkal később egy kedves kis fiatal nővér sietett be a szobámba.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte.
- Igazából csak azt szeretném megkérdezni, hogy esetleg nem mehetnék ma haza, egy kis időre? Az egyik barátnőm nem érzi jól magát, és szeretném meglátogatni...
- Várjon egy percet, megkérdezem a doktor urat... - azzal kisietett.
Pár perc telhetett csak el.... Én ez idő alatt valamelyest összeszedtem a dolgaimat (amire szükségem lehet ma), és bepakoltam az egyik kisebb táskába... Majd visszamásztam az ágyamba... A nővérke ezután pár perccel sietett be. Arcán mosoly ült, és én már ekkor tudtam, hogy mehetek...
-Jó hírem van, kisasszony. A doktor úr azt mondta, semmi akadálya annak, hogy egy pár órára itt hagyjon minket. Feltéve persze, ha utána visszajön - mosolygott rám - De én úgy érzem,, van valaki itt, aki miatt mindenképpen visszajönne - kacsintott rám.
Éreztem, hogy arcomba szökik vér, és elpirulok... Igaza van... Ikuto-t már holnap meglátogathatom... Alig várom, hogy láthassam... El kel neki valamit mondanom.. Muszáj... Lemásztam az ágyamról, és felöltöztem... A nővérke közben kint megvárt, majd amikor elkészültem, kikísért...
- Kint egy kis meglepetés fogja önt várni - kísért a kijárathoz.
Amint kiértünk, ledöbbenve néztem magam elé... Ian várt kint... a kocsijában a lányokkal (Misa és Hikari) Pont, mint régen... A táskát bedobtam a csomagtartóba, majd beszálltam az anyósülésre. Induláskor, még integettem is a nővérkének... Út közben a lányok elmondták nekem az egész történetet.... Persze egy részét nem is olyan rég Ian-től is hallottam már, de ők tudtak szolgálni pár "titkos" infóval is... Pár perc alatt értünk el az iskolába... És kiugrottam a kocsiból, és rohantam a gyengélkedőbe... Frora magához tért... Arca komor volt, de nem a betegségtől... Úgy nézett ki, mint akit most ítéltek halálra... Ekkor még nem tudtam, mennyire is jól mértem fel a helyzetet....