Sikoltva ültem fel az ágyban... Zihàlva vettem a levegőt... Egy kar ragadott meg... Felsikoltottam...
- Csss... Csak èn vagyok az - mondta Sensei, ès àtkarolt - Semmi baj. Csak rosszat álmodtàl...
- Mègis hol vagyun - kèrdeztem, miközben lègvètelem kezdett visszaàlni a normálisra.
- Ez lesz az ùj otthonunk... Egy règi, eldutt hàz. A szüleid tudta nèlkül vettem, nèvtelenül, amikor mèg azt hittèk az emberek, hogy èn vagyok a koronaherceg.
- Akkor itt biztonsàgban vagyunk? - fordultam felè.
- Igen. Nem kell aggòdnod, itt senki sem talàlhat rànk. De most aludj. Ki kell pihenned magad!
Azzal visszahùzott az àgyba, szorosan a hàtamhoz feküdt, majd àtölelt. Èn amilyen szorosan csak tudtam, hozzà bùjtam, mert ìgy legalàbb biztonsàgban èreztem magam. Szinte azonnal elaludtam, amint lehunytam a szemem. Most nem volt rèmálmom. Nyugodtan aludtam. Madàr csicsergès, ès egy kellemes illat èbresztett. Àlmosan èbredtem, nyùjtòzkodva. Felültem az àgyban, beletúrtam a hajamba, felhúztam az egyik térdem, és lassan, hunyorogva kinyitottam a szemem. Ekkor pedig kinyílt az ajtó.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Jól aludtál? - lépett be az ajtón, kezében egy megrakott tálcával - Meghozta a reggelit.
- Hmm - szimatoltam a levegőbe - Jó illata van - mosolyogtam rá.
- Egy kis tejeskávé, házi kenyérből készült pirítós és a többi...
- Házi? Te csináltad? - csodálkoztam, ő pedig az ölembe rakta a tálcát.
- Nem nézed ki belőlem, hogy tudok kenyeret dagasztani és sütni? - kérdezte nevetve.
- Hát a hercegképzés miatt azt hittem, nem tanultál ilyeneket...
- Ebben igazad van. Akkor tanultam, amikor elszöktem a testőrök elől... Akkor is idejöttem... 2 évig éltem itt, amikor rájöttem, hogy vissza kell mennem... Legalábbis addig, amíg te el nem foglalod a helyed...
- Köszönöm - súgtam.
- Ugyan mit? - kérdezte nevetve, és az ágyam szélére ült.
- Mindent... Hogy neked köszönhetően normális gyermekkorom lehetett... Hogy vigyáztál rám az iskolában... Hogy mindig mellettem álltál... Hogy mindig hittél bennem... Ezt a reggelit... De ami a legfontosabb... Köszönöm, hogy megtapasztalhattam milyen jó is, amikor szeretsz valakit, és ő viszont szeret!