Nem tudtam mi történt vele... Merev arccal ült az ágyon... Lassan odamentem hozzá... Az ágya végénél álltam meg...
- Frora... jól vagy? - kérdeztem halkan.
Lassan, szinte robotszerűen felém fordította a fejét... Szemébe könnyek szöktek... Azonnal eltűnt a félelmem, és odasiettem hozzá... Leültem mellé az ágyra, és átöleltem... Ő halkan sírni kezdett... Nem kérdeztem semmit... Tudtam, most úgy se lenne értelme... Ha majd késznek érzi rá magát, elmondja... Amikor a többiek is beértek engem Frora-val a karjaimban találtak meg... A lányok bejöttek, és ők is támogatták Frora-t... Ian kiment... Pár percig lehettünk így, amikor észrevettük, hogy Frora elaludt... Arcára békés kifejezés ült ki.. Mindhárman óvatosan felálltunk,é s lassan kiosontunk... Az ajtóból én még visszanéztem, és láttam, ahogy oldalára fordul, és magához öleli párnáját... Ismét a régi, jól ismert Frora volt ott... Megnyugodtam... De mélyen belül még mindig ott motoszkált bennem valami... Mégis miért volt olyan, amikor ideértem... Mi történhetett? Most nem tudok ezzel foglalkozni... Az órámra néztem... Nincs sok időm.. Hamarosan vissza kell mennem a kórházba... De előtte még találkoznom kell pár emberrel... Előkaptam a telefonom, és gyorsan felhívtam Sensei-t... A második csörgésre vette fel...
- Szia, hogy vagy?
- Szia... Egy pár órára kiengedtek a kórházból... Ráérsz most?
- Hát igazából....
- Kaito... kivel beszélsz? - szólalt meg a vonal túlsó végéről egy női hang.
- K-ki van ott? - kérdeztem remegő hanggal.
- Drágám gyere már, tedd le azt a telefont- szólalt meg ismét a hang, majd a vonal megszakadt....
Ez meg mégis mi a fészkes fene volt? Leengedtem a kezem, és kezemből kiesett a telefon... Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe... Barátnőim és (a nem rég hozzánk ismét csatlakozott) Ian megálltak, és felém fordultak.. Arcomon végig gurultak az első könnycseppek... Arcom kezeimbe temettem, és térdre rogytam... Mind hozzám siettek, és kérdezgették, hogy mi bajom... Könnyeim záporán át, és sírásom hangjai között még hallottam, és láttam, hogy valaki engem hív a telefonomon, megláttam a képernyőre kiíródó nevet és számot... Erőt vettem magamon, a telefonomért nyúltam.... Az ablakhoz mentem, az iskola arra az oldalára, ahol a medence volt... Kinyitottam az ablakot, és kidobtam a telefonom.. egyenesen a vízbe... És közben a messzeségbe üvöltöttem, jó hangosa, hogy hozzá is elérjen a hangom...
- GYŰLÖLLEK!!!!