Egy hét telt el.... Még mindig nem mehettem be Ikuto-hoz... az orvosok szerint hiába stabil az állapota, nem zavarhatjuk... Én már egész jól vagyok.. ugyan még kucsit gyengén, de jól... Hiro-sama még 2 alkalommal jött el vért adni nekem... Mindig ugyan olyan volt... Eljött, elővette az újságát, és csendben olvasgatott.... Egy hét.. és ez idő alatt senki se jött el meglátogatni... Nem azért, mert nem akartak, hanem azért, mert az orvosok nem engedték be őket... Valaki kopogott az ajtómon...
- Tessék - szóltam ki.
- Elnézést, Amori-san. Egy fiú ezt hozta neked.... - lépett oda hozzám egy csomaggal.
- Mégis ki? - kérdeztem.
- Azt hiszem... őőőő Ei... azt hiszem...
- Ó, igen, Ő egy barátom.... köszönöm - mosolyogtam a nővérre, aki az ölembe tette a csomagot.
- Nincs mit - azzal kiment.
Gyorsan kinyitottam a csomagot.... Egy laptop volt benne... Háttéképnek beállították magukat... Mind ott voltak... Ian, Kaiji és az egész rajszakkör.... A lányok és Kumiko.... De Sensei sehol.... az egész gépre csak vagy 100 kép volt feltöltve róluk.. na meg videók... szintén róluk... és pár kedvenc számom... és egy program... rákattintottam... és csak ekkor jöttem rá, mibe is léptem be... egy video chat... Majdnem mind fent voltak... A laptopba épített kamerának és mikrofonnak hála végre beszélhettem velük, és láthattam őket... Egyedül vele nem beszéltem... Olyan furcsa érzésem volt... Csak este köszöntem el mindenkitől, és félretettem feltölteni a gépet.... Este hallom, hogy nem léptem ki a programból.... Egy ismerős hang szólalt meg a gépemből...
- Sajnálom... ég veled...
Éreztem, hogy könnyek szaladnak végig arcomon... és zajt hallottam.... nem kellet gondolkodnom, hogy mi lehetett az... tudtam.... éppen most tört darabokra... a ... szívem...