Ezt nem hiszem el... Mégis mit tettem? Ikuto... megcsókolt! Ezt nem hiszem el... Megcsaltam Sensei-t... Nem is... Várjunk csal... Már nem vagyunk együtt... ő csalt meg engem először! Tehát most szabad vagyok, és azt csinálok, amit akarok! De mégis... Annyira fura érzés fogott el... Nem úgy, mint amikor a kastélyban töltött első éjszakán a falnak lökött, és megcsókolt... Ez más volt... Nem jobb vagy rosszabb... csak más... Amikor ajkaink szét váltak, mélyen egymás szemébe néztünk...
- Sajnálom, ezt nem kellet volna - súgta.
- Hm... semmi baj - ráztam meg a fejem.
- De te most együtt vagy azzal a tanárral, nem?
- Nem... - mondtam szomorúan, elfordítva fejem.
- Miért? Mi történt?
- Amikor kiengedtek a kórházból, felhívtam, hogy beszéljek vele...
- És?
- Amikor beszéltünk, egy nő szólt bele.. majd lerakta a telefont - mondtam könnyeimmel küszködve.
- Azt ne mondd, hogy amíg te a kórházban feküdtél, ő megcsalt téged?!
Nem tudtam válaszolni... Könnyeim elhatalmasodtak rajtam. Ő még jobban magához szorított... Karjaiból átérződtek érzései is... Éreztem együttérzését, vigasztalását, szomorúságát... Csak pár percig állhattunk ott egymás karjaiban, amikor hirtelen elhaltak a város fényei... Madarak csipogása hallatszott, és az eddigi korom sötét ég átváltozott sötét-rózsaszínre...
- Itt a napfelkelte - súgtam.
- Igen.. egy új kezdett.-... a remény első sugara...
- Új kezdet... jó is lenne, ha előröl kezdhetném - súgtam szomorúan.
- De hiszen előröl kezdheted! Most, hogy a hercegnői székbe kerültél, egy másik életet kezdesz! Azon változtathatsz, amin csak akarsz! Ez egy új kezdet!
Ahogy ezt kimondta, rájöttem, hogy igaza van... Azzal, hogy elkezdtem a hercegnőképzésem, elkezdtem az új életem is... Döntöttem! Tiszta lappal indulok, és elfelejtem a múlt sötét árnyait...