Újabb hét telt el... hamarosan kiengednek... hamarosan.. 4 nap... És holnap már láthatom Ikuto-t is... A kapcsolatot persze tartottam a skacokkal végig... és ... róla... már kezdtem teljesen elfelejteni... Időközben a gépre letöltöttem pár játékot és programot, ezért amíg ők suliban voltak, én addig se unatkoztam >.<
A szüleimmel, mármint a nevelő-szüleimmel azóta se beszéltem.. pedig már vissza kellet volna jönniük... de Amaya-val se beszéltem... Alig több, mint egy hónap telt el, és tessék... máris a feje tetejére fordult minden... Lassan kezdek félni a jövőmtől... Elvettem a laptopot, és beléptem a video chatbe... tudtam, hogy még nincs fenn senki, de játszani akartam, és néha órák hosszára is belemerültem... nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak valaki megszólalt a gépemből...
- Szia, hogy vagy?
- Öööö, szia...
- Ei vagyok... Látom nagyon belemerültél valamibe - mondta nevetve.
- Öööö, ja igen.... egy játék..
- Értem
- És te hogy-hogy fenn vagy? Nem iskolában kéne lenned?
- Ott is vagyok.... A gyengélkedőn...
- Miért, mi történt? Jól vagy? - léptem ki közben a játékomból.
- Én jól vagyok... De...
- Ki az? Már él a videó kapcsolat!
- Akkor inkább megmutatom.. - láttam, ahogy fordul a kamera...
Lélegzetem elállt... Nem hittem el, amit láttam... Nem akartam elhinni...
- Mé-mégis mi történt vele?
- Egész nap rosszul érezte magát... Élő-halottként kóválygott... Aztán testnevelés óra alatt egyszerűen elájult... Magas láza van... és már egy másfél órája így van, és nem kell fel....
- Ian mit mond?
- Várj, adom őt... - és ismét forgott a kamera.
- Szia... Nem tudok még valami sokat mondani... A vizsgálatok alapján túlhajszolt és alultáplált... Nem tudsz valami gondjáról?
- Á-á.... nekem nem mondott semmit...
- Értem... Ha az iskola végéig sem tér magához, kénytelenek leszünk átszállítani a kórházba...
- Értem... remélem rendbe jön.. Kérlek nagyon vigyázzatok, Frora-ra....