Egy királykék ruha volt rajtam... Testhezálló és földig érő... ezüst díszítéssel... A hátamon pántokat éreztem... tehát a háta teljesen kivágott... Kíváncsi vagyok, mégis ki választhatta nekem ezt a ruhát... A lányokra néztem... Misa egy fekete-csipkés gohtic álomban tündökölt, Frora egy karmazsinvörös ruhában pirulgatott. Hikari hozta a szokásos formáját, egy hasi részen teljesen kivágott, merész ruhában feszített. Sam ruhája elképesztő volt... Egy fodros szürke álom... Gyönyörűen nézett ki.... Szépen lassan haladtunk Ikuto-val lefele a lépcsőn. Kisebb tömeg gyűlt körénk. Úgy viselkedtek, mintha teljesen elfeldkezdtek volna arról, hogy nem is olyan régen megléptem előlük. Senki szemében nem láttam szemrehányást, és nem árasztottak el vádló pillantásokkal sem. Mindenki szemében öröm csillogott... Úgy éreztem én is boldog vagyok... De nem teljesen... Sensei nincs velem... Valamiért úgy éreztem minél hamarabb meg kell őt találnunk, vagy már késő lesz... Valami ezt súgta nekem belül.
- Igazunk volt, mesés ez a ruha! - lépett közelebb Sam.
- Mondd csak, mégis melyikőtök választotta ezt a ruhát? - vontam kérdőre őket.
Egyikük se válaszolt, csak felém néztek... Pontosabban nem felém, hanem mögém.. Megfordultam... Ikuto állt mögöttem....
- Én választottam ki a ruhádat... - villantott rám egy mindent elsöprő mosolyt.
Nem lehet rá haragudni... volt benne valami, ami olyan.. olyan... elképesztővé tette... Ekkor megváltozott az arckifejezése... Bűnbánat és szomorúság ült ki arcára...
- Talán nem tetszik? - kérdezte kiskutyaszemekkel.
- De igen. Nagyon! - mosolyogtam rá, és egy hirtelen ötlettől vezérelve egy puszit nyomtam az arcára....
Ezzel persze ismét sikerült mindenkit meglepnem... Lassan szokásommá válik... Nem csoda... éreztem, hogy ő is kővé dermed az én kis magánakciómtól.... Majd rám néz, elkapja a kezem, és magával ránt.
- Táncoljunk - mondta egykedvűen.
Mégis honnan támadt ez ötlete? A táncparkett közepére rántott, szorosan magához ölelt és várt. Várta, hogy felcsendüljön a zene... Nem kellett sokat várnia. A zenekar rákezdett, mi pedig együtt táncolni kezdtünk... Körbeálltak minket, és minden szemár ránk szegeződött... Ikuto elképesztően jól táncolt... szinte repültem tánc közben... Siklottunk a táncparkett felett... Akaratlanul is felkacagtam... De sajnos örömöm nem tartott sokáig... Az egyik teraszajtóban állva megpillantottam Ian-t... Sensei is vele volt... Megkötözve a keze, a szája kipeckelve.... engem figyelt, és könnyek gördültek végig az arcán... Segítenem kell neki... a táncban fordultunk egyet, ők pedig eltűntek... mintha soha ott se lettek volna... Ellöktem magamtól Ikuto-t, és a teraszajtó felé indultam...
- SENSEI! - üvöltötten könnyes szemmel....