Nem törődve a megrökönyödött tömeggel, átvágtam köztük. Egyenesen a teraszt ajtó felé rohantam. Átverekedtem magam a zsongó tömegen és kivetettem magam az erkélyre. De amint kiértem, beleütköztem valamibe.
- Ho-ho... lassan a testtel - szólalt meg egy férfihang.
Értetlenül pislogtam fel rá. Ez nem Sensei hangja volt, mégis olyan ismerősnek tűnt. Felnéztem rá,hatalmas, szürke szemek figyeltek.
- Amaya... - szóltam elfúló hangon.
- Hali. Rég találkoztunk már, Akane.
- Mégis, hogy kerülsz te ide?
- Jöttem gratulálni, hogy kiengedtek. Jobban is vigyázhatnál magadra. hanyadszor is kerülsz kórházba már az éven?
- Ez most nem fontos!
- De igenis az! Három hónap alatt már vagy ötször voltál kórházban! Ez nem mehet így sokáig tovább
- Jól van, igazad van... De most azt mondd meg nekem, hogy nem láttál erre az előbb két férfit?
- Nem. Senki se járt itt... - mondta zavartan.
- De igen! Az előbb láttam itt őket!
- Akane... itt rajtam kívül nem járt senki - mondta lassan, szaggatottan, mintha egy analfabétával beszélne.
- De itt voltak! Ian és Sensei! Egy perce léptek itt ki!
Rohanó léptek hangja csapta meg a fülem. Magassarkúk kopogása...
- Akane! Mégis mi történt? - kérdezte lihegve Sam.
- Miért kiáltottad, hogy Sensei?
Rájuk néztem... Hátuk mögött kíváncsi tekintetek tűntek fel... Igaz is, most biztosan hülyének néznek.. Ikuto tűnt fel... A tömegből kilépett hozzánk az erkélyre, majd becsukta a hatalmas üvegszárnyas ajtót. Csend ereszkedett ránk. Ikuto egyenesen a szemembe nézett. Várt egy percet, majd elém lépett.
-Őt láttad? - kérdezte egyszerűen.
- Igen... Vele volt - mondtam undorral a hangomban - Sietnünk kell! Úgy érzem már nincs sok időnk - kiáltottam már-már sírva.
- Ne aggódj. Ígéretet tettem! Várjatok itt... csak egy perc - azzal elment.
Mi ott maradtunk csendben. Mind engem figyeltek. Amaya szemében szánalom és együttérzés, a lányok szemében düh és csalódottság szikrázott. Ikuto komor tekintettel tért vissza... Ismét csak engem figyelt.
- Megnéztem a kamerák felvételét...
- És? - kérdeztem.
- A felvétel szerint... Amaya-t leszámítva... senki se járt itt....