Egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán... Körbenézett és csak ekkor jöttem rá... Az volt a célja, hogy az orvosok és a barátaim előtt megalázzon.... Sikerült neki... Bejött a terve... remek... Most elégedetten vigyorogva ment ki a kórteremből. Már csak ez hiányzott... Biztos vagyok benne, hogy most mindenki hülyének nézz. Ikuto észrevette a helyzetem, és azonnal cselekedett. Odalépett az orvosokhoz, majd kifelé terelgette őket. Amiikor már csak a barátaim voltak benn, Sam odajött hozzám.
- Kitalálom... Ő volt Ian - sóhajtotta.
A lányok bólogatni kezdtek, Ikuto pedig leült az ágyam melletti székre.
- Elintézzem, hogy többet ne jöhessen a közeledbe? - kérdezte és megfogta a kezem.
- Nem fontos. Ha találkozni akar velem, hidd el nekem, megoldja. Most fontosabb, hogy mikor engednek ki engem!
- Egy hét múlva.
- Értem...
- Ne aggódj, az egy hét alatt, majd mi 5-en folyton váltjuk egymást, és nem engedjük, hogy a közeledbe jöjjön! - lépett közelebb Sam.
- De kérdezhetek valamit? - lépett elő félénken Hikari.
- Persze.
- Mégis mit mondott neked?
Jaj ne... erről el is feledkeztem... Valamit tennem kell....
- Cs-csak valami sületlenséget.... De kérlek most menjetek ki egy kicsit... Valamiről beszélnem kell Ikuto-val...
A lányok értetlenül meredtek rám, de aztán végül szótlanul távoztak. Láttam rajtuk, hogy ezzel megsértettem őket... Nem szoktam előttük titkolózni, de most nem tehetek mást... Ha tudnának erről, biztos ők is segíteni akarnának... akkor pedig veszélybe sodornám őket... Ezt nem akarom! Tudtam, hogy valamiféle magyarázattal kell majd nekik szolgálnom.. de most nem volt időm ezen gondolkodni....
- Hazudtál nekik.... Mégis mit mondott neked? - nézett rám megrovó pillantással Ikuto.
- Bevallotta, hogy Ő rabolta el Sensei-t. És azt mondta, hogy soha többé nem fogom látni, mert én Ő hozzá tartozom....