Mégis hova tűnt? Hogy tudott csak így eltűnni??? Várjunk csak... hallok valamit... Egy motor... Kinéztem és látom, hogy Ikuto ül rajta.... Mégis mióta van motorja? De igaz is.. most nem a szokásos komornyik ruha volt rajta... hanem egy bőrszerkó... De várjunk... mást is hallok... valaki kiabál... az én nevem kiabálják... Sensei... Gyorsan kisiettem az üvegházból, és visszamentem a házba.. Sensei ott szaladgált a lépcsőn, és közben az én nevem kiabálta.... Amikor észrevett, lerohant a lépcsőn, megragadott két oldalról, és lihegve nézett rám..
- Akane.... mégis merre jártál?
- Csak kimentem egy kis friss levegőt szívni - mondtam ártatlanul....
- Legközelebb szólj... az egész házat átkutattam utánad... - lihegte.
- De mégis miért?
- Féltem.. hogy rájöttek hol vagyunk.. nem akarom, hogy máris elvegyenek tőlem...
Ekkor megenyhültem... úgy éreztem, mintha egy fal omlott volna le bennem.... Elmosolyodtam, és megöleltem őt...
- Ne félj, senki se vehet el tőled... Veled maradok... - suttogtam.
Ő is átölelt.. szorosan magához szorított... Éreztem, mennyire fontos is vagyok neki... Érzetem, mennyire meg akar védeni... Éreztem, mennyire szeret... Villámcsapásként hasított belém a tudat... Ha igaz, amit Ikuto mondott, ő gyermekkorom óta szeret... én pedig bizalmatlan vagyok... EL se hiszem.. mégis milyen ember vagyok én? Ő a kezdetektől fogva vigyázott rám... Ha távol is volt, de mellettem állt.. gondolatban mindig velem volt, és vigyázott rám... Nem gondolkodtam... az ösztöneimre hallgattam... Megcsókoltam... Már nem számított se a múlt, se a jelen, se a jövő... Már csak egy dolog számított... Már csak egy valaki számított... Már csak Ő számított... Meglepődött... de utána ő is visszacsókolt... Karjaim nyaka körén fontam... Átadtam magam a szenvedélynek, mely csókunkból áradt... Elemi, mindent elsöprő erejű volt... Azonban ekkor valami robaj hallottam, és éles fájdalom hasított a jobb oldalamba... Sikítva bontakoztam ki a csókból, és oldalamhoz kaptam... Ujjaimon vér vöröslött... Sensei értetlenül meredt rám... Fekete ruhás emberek törtek be... Hozzánk futottak... Lefogták Sensei-t, majd elhurcolták... Én próbáltam utána nyúlni, de egyikük leütött... Minden elsötétült.... már nem érzetem fájdalmat.... csak valami hideget... Csend lett... nem hallottam semmit.. olyan... nyugodt volt minden... Ekkor egy fénysáv jelent meg előttem... én pedig felé nyújtottam kezem...