Szinte repültek a percek, az órák, a napok... Nagyon gyorsan jött el az a nap, amikor végre itt hagyhatom a kórházat. A barátaim végig velem voltak.. Ian azóta nem mutatkozott... De sajnos Sensei-ről se érkezett semmi hír.... Már mindent összepakoltam... Már csak Ikuto-t vártam, hogy értem jöjjön... A lányok közben már a bált szervezik.... Pontosabban a dekorációt... Ma este lesz a bál... A lányok azt mondták, hogy ők már mindent előkészítettek... de igazából félek... elképzelni se tudom, hogy mégis milyen ruhát választottak nekem... Ha Hikari döntött, akkor túl merész lesz... Ha Sam, akkor valami tengeren túli divat szerinti... Ha Frora és Misa akkor valami hagyományos japán... Ráadásnak a meghívottakról se tudok semmit... Ikuto intézte.. nem engedték, hogy akár csak egy pillantást is vessek a papírokra, a tervekre... Valaki kopogott... Behúztam a cipzárt a bőröndön, és amikor megfordultam Ikuto lépett mellém.
- Várj, hadd segítsek - vette le a bőröndöt az ágyról.
- Köszi. Már minden készen van?
- Igen. A lányok mindenről gondoskodtak. A vendégek is megérkeznek lassan....
- Akkor sietnünk kéne. Nem akarok utolsónak odaérni.
- Rendben van - mosolygott rám, és elindultunk kifelé a kórházból.
Amint kiértünk, megakadt a tekintetem egy hófehér hibridre vándorolt. Ilyen kocsit még életemben nem láttam... Biztos valami új fejlesztés lehet.... Eszméletlen volt! Alig akartam hinni a szememnek... Ikuto lazán odasétált hozzá, bedobta a bőröndöm, majd kinyitotta nekem a kocsiajtót. Én beszálltam, majd ő körbe siette, és behuppant mellém.
- Nos akkor gyorsan akarsz odaérni? - kérdezte, miközben bekapcsolta az övét.
- Minél hamarabb - mosolyogtam rá.
- Akkor előbb ezt kapcsoljuk be - hajolt át hozzám, és az én övem is bekapcsolta.
A motor felzúgott, mi pedig füstölgő kerekekkel indultunk el. Alig néhány perc alatt elértünk az amúgy 1 órás útra lévő kastélyhoz. Ikuto a személyzeti bejáraton át felkísért a szobámba, ahol félhomály uralkodott... Elsiettem az ágyig, majd alig látva valamit magamra kaptam az ágyamon heverő ruhát... Valamiért úgy éreztem, ha meglátom miben vagyok, nagyon meg fogok lepődni.. De nem volt rá időm.. Ikuto besietett az ajtón, majd immár átöltözve lekísért a bálterembe... Az egész hely fényárban úszott, a lépcső alján pedig barátnőim vártak pompás ruhákban... Minden szempár ránk szegeződött, és csak ekkor néztem végig én is magamon....