Egy nap feltűnik egy titokzatos férfi tanár, és teljesen felkavarja egy átlagosnak hitt lány életét. Megjelenésével sötét titkok látnak napvilágot, szívek törnek össze, szerelmek születnek, és lesznek semmivé. És mindez egy iskolában. Túl élik vajon a bonyodalmakat? Boldogok lehetnek együtt valaha is? Vár-e rájuk közös jövő, vagy a vér tönkretesz egy többéves, igaz szerelmet.......

108. fejezet

Ahogy teltek a  napok egyre ügyesebb voltam... Már egyedül ki tudtam menni a mosdóba és a szobában is jól mozogtam. A hallásom hihetetlenül jó volt! Már percekkel előbb tudtam, hogy ki közeledik, mielőtt benyitott volna. Viszont... most nem tudtam, hogy ki közelít... Könnyed, mégis határozott léptek... Ismerős volt, de nem tudtam honnan... Kinyílt az ajtó... Már tudom ki ő! Ez az illat... Igen, biztosan ő az..
 - Sam.. - mondtam halkan.
 - Mi az? Te nm is vagy vak! Tökéletes látsz - mondta vidámsággal hangjában.
 - Nem látlak. Csak felismertem a parfümöd - mosolyogtam.
 - Ja igaz is... Közös parfümünk van...
 - Még gyerekként választottuk ki... amikor kiderült, hogy el kell költöznötök...
 - Igen... már jó rég volt..
 - Mondd, hogy kerülsz te ide?
 - Elvégeztem, az angol sulit... Megmondtam, hogy a hátralévőket itt akarom bejezni.. - lépett közelebb hozzám.
 - Az én iskolámba iratkozol be? - kérdeztem csodálkozva?
 - pontosan. Osztálytársak leszünk! na, mit szólsz hozzá?
 - Boldog vagyok - mondtam és tényleg így is gondoltam.
Samantha-t már évek óta nem láttam.. (mondjuk most se, de na...) erre beállít és kiderül, hogy osztálytársak leszünk.. Annyira boldog vagyok! Hallottam, az ágyam alól kihúzza a széket, és leül rá.
 - Mondd csak, mi a helyzet Kaito-val?
 - Tessék?
 - Találkoztatok már?
 - Igen....
 - És? Mi történt? Ne kelljen már minden szót kihúznom belőled!
 - Sajnálom.. Igazából Ő az iskolámba tanít... vagyis tanított... De ez egy hosszú történet... És nem csak vele kapcsolatban.. mostanában nagyon sok minden történt körülöttem...
 - Elhiszem.. nem egyszerű a hercegnőnek lenni mi?
 - Tessék? Te mégis honnan tudsz róla?
Kinyílt az ajtó... Eddig nem is hallottam, hogy közeledett volna valaki... De amint belépett, tudtam, hogy ki az...
 - Mondd, te mondtad el neki? - kérdeztem, és a belépő felé fordítottam az arcom.
 - Igen, én voltam. Tőled úgyis megtudta volna. Most mit számít az a pár perc?
 - Nekem igenis számít. Kérlek, többet ne dönts nélkülem, és ne árulj el mindent másoknak.
 - De én nem vagyok mások... Én a barátnőd vagyok, a barátnőd Sam!
 - Tudom.. nem is rólad van szó... De a történtekből megtanultam, hogy nem lehetek elég elővigyázatos...