Egy nap feltűnik egy titokzatos férfi tanár, és teljesen felkavarja egy átlagosnak hitt lány életét. Megjelenésével sötét titkok látnak napvilágot, szívek törnek össze, szerelmek születnek, és lesznek semmivé. És mindez egy iskolában. Túl élik vajon a bonyodalmakat? Boldogok lehetnek együtt valaha is? Vár-e rájuk közös jövő, vagy a vér tönkretesz egy többéves, igaz szerelmet.......

107. fejezet

Valaki az én nevemet mondja... valaki hív magához... de nem ismerem fel a hangját... ki lehet ez? Aggódik... hallom a hangjából.. várjunk... egy fiú.. igen, ez egy fiú hangja... De miért szólongat engem? Nem látok semmit... Teljes sötétség.... Ez így nem jó.. úgy érzetem, látnom kéne.. Valamit muszáj látnom... Megerőltettem magam, és megpróbáltam kinyitni a szemem... de fájdalom nyilallt belém... Fájdalmasan felkiáltottam...
 - Akane... hát magadhoz tértél? - kérdezte egy hang.
 - Mégis mi folyik itt, miért nem látok? - kérdeztem zavartan.
 - Ne erőltesd, pihenned kell... Az egyik alak, aki fejbe vágott, eltalálta a látóidegközpontod... Egy ideig még nem fogsz látni...
 - Hogy micsoda? Vak lettem??
 - Nem. Nem vagy vak.... - hallottam, hogy közelebb jön, majd leül az ágyra - Figyelj, nem szabad erőltetned a szemed. Én itt leszek végig veled, ezért ha bármire szükséged van, csak szólnod kell...
 - És ha a mosdóba kell mennem? - kérdeztem zavarban.
 - Ne aggódj, egy nővér fog majd veled menni.
 - És... mégis meddig.. leszek ilyen?
 - Az orvosok szerint körülbelül 2 hét... maximum...
 - 2 hét? És az iskola? Várjunk csak... hol van Sensei?
 - Nem tudjuk... Azóta senki se látta őt...
 - Azóta??
 - Igen.. már 3 napja vagy itt....
 - 3 napja? Az nem lehet... Meg kell őt találnunk! - löktem le magamról a takarót!
 - Nem mész te innen sehova. A királyi család személyes rendőrsége már keresi őt! te nem tehetsz semmit....
Pár perc szünet... csend... hallottam valamit... halk, egyenletes dübögést... fülelni kezdtem... de hiszen ez szívverés... Tehát tényleg igaz, hogyha elveszítjük az egyik érzékszervünk, a többi felerősödik... Ettől a hangtól megnyugodtam....
 - Ikuto... mondd mégis honnan tudtad, hogy baj van? - kérdeztem lágy, nyugodt hangon.
 - Amikor éppen indultam haza felé, egy hatalmas fekete kocsi majdnem leszorított az útról... Amikor megláttam őket, rossz előérzetem lett... Azonnal visszafordultam, de elkéstem... Amikorra visszaértem a házba, te már a földön feküdtél.. eszméletlenül....
Rá tényleg számíthatok... bármi is történjék... De meg kell találnunk Sensei-t... minél hamarabb... úgy érzem van még egy titok, amit rejteget előlem.. és csakis ő mondhatja el.... Valami zavar engem ebben a helyzetben.. Biztos vagyok benne, hogy azok az emberek ismerősek voltak nekem.. nem tudom honnan, de biztos voltam benne.