Láttam a döbbenetet a szemében... Tudtam, én is hasonló arckifejezéssel nyugtázhattam Ian szavait... Döbbenet, megrendülés, majd harag cikázott át a szemein.
- Mit mondott még? - kérdezte és a szeme a vágy tüzében égett.
- Semmi mást... csak ennyit....
- Ne aggódj! Ígérem, hogy megtalálom Őt!
- Kérlek. De vigyázz magadra. Nem akarom, hogy bajod essen!
- Most ne velem foglalkozz. Inkább azt találd ki, hogy mit mondasz majd a lányoknak, ha faggatni kezdenek!
Igaza volt... Még semmi használható ötletem nem volt... És ahogy a lányokat ismerem, nem fognak beérni egy egyszerű kis semmiséggel... Hát persze.. már tudom is...
- Kérnék még egy szívességet - fordultam ismét Ikuto felé.
- Persze. Mondd csak.
- Kitaláltam valamit, ami lenyugtatná a lányokat.
- Hallgatlak.
Elmondtam neki a tervét, majd ő távozott is, hogy megtegye a szükséges előkészületeket. Amint kilépett az ajtón, a lányok rohantak be hozzám. Láttam, hogy nagyon dühösek... mondjuk meg tudom érteni őket... Karjukat keresztbe fonták, és körülállták az ágyam. Végül Misa szólalt meg.
- Na akkor miről is susmorogtatok itt ketten?
- Semmi fontosról. Csak egy kis meglepetésről....
- Persze. Akane nem most jöttünk le a falvédőről - csatlakozott Frora.
- Nem akarom elrontani a meglepetést... Bocsi, de ezt most nem árulhatom el.
- Tojunk a meglepetésre, most azonnal tudni akarjuk - lépett előre Sam.
- Pontosan - erősítette meg Hikari.
Jaj ne... elfogom magam nevetni... Annyira mókás így látni őket.... Mint a durcás kisgyerek, aki nem tudja hova rejtették az ajándékát....
- Ki vele! - kiáltottak rám egyszerre.
Vettem egy mély levegőt, majd mosolyogva válaszoltam.
- Hazatérésem megünneplésére egy bált adok!